Az, aki...
Ki vagyok én? – Bizonyára te is ezerszer feltetted magadnak a kérdést, s ha jól sejtem, akkor ezer egyedjére sem tudod a választ. Hol ez vagy, hol az. Csak töröd a fejed, gondolkozol, meditálsz, netán hagyod, hogy a csönd mögül megszólaljon benned valaki. Néha még oda is figyelsz rá, hallod a hangját, érteni véled, amit mond, de valójában csak a képzeleted szüleményének tartod, s nem valós dolognak. Továbblépsz anélkül, hogy tennél valamit, anélkül, hogy tudomásul vennéd.
Az a belső hang pedig pontosan meg tudja mondani neked, ki is vagy, minek is vagy itt, mi dolgod, merre kellene menned, mit kellene tenned. Ha nem vagy összhangban vele, akkor nem tud neked utat mutatni. A belső csend pedig elég beszédes lenne, sőt, olykor zajos, ha hagynád. Kiabál, üvölt, hogy figyelj végre rá, mégsem hallod, mész a fejed után, az egód után, az „eszed” után… Mert ő, az egód, azt mondta, hogy arra kell menned, mert azt mondta, hogy „az” vagy, aminek ő mond.
Tulajdonképpen az vagy, aminek tartod magad, de mi alapján döntöd el, hogy kinek is tartsd magad? Húúú, de bonyolult! Nem, dehogy, csak figyelj! Amit érzel, s amit gondolsz – ezeket a gondolatokat az érzéseid alapján hozod létre. Alaptörvény: ha jól érzed magad, jó gondolataid vannak, ha rosszul, akkor meglehetősen lehangoló, pocsék gondolatok lepik el a fejed.
Én néha erősnek érzem magam és óriásnak, máskor a sötét sarokban kuporgó, félelemmel teli, gyenge törpének. Egyszer nagyon okosnak, máskor ostobának, egyszer határozottnak, máskor bizonytalannak, egyszer szépnek, máskor csúnyának gondolom magam.
Az igazság valahol ezek között van.
Tudom, hogy erős vagyok, mert sok mindent kibírtam már, tudom, hogy gyönge vagyok és erőtlen, mert néha hagytam, hogy úrrá legyen rajtam a félelem. S voltam már okos és voltam már ostoba, döntöttem határozottan és bizonyos dolgokon sokáig hezitáltam. A tükör egyszer azt mondta szép vagyok, szebb a napnál, máskor rútabb a vasorrú bábánál… Tapasztalat.
Az vagyok, aki… Az vagyok, aki tud gyenge lenni, erős és határozott, aki tud szép lenni reggel is, de csúnya akár nap közben is, aki néha bátortalan és bizonytalan, máskor merész és oktalan.
Ez mind én vagyok, mert ember vagyok.