Az álom határai

2013.06.04 06:31

Vannak napok, amikor az ember lánya azt sem tudja, merre van előre. Kora reggeli kelés, csupán azért, mert eszedbe jutott valami fontos és tudod, hogy nem szabad megfeledkezned róla. Aztán egy másik, majd egy harmadik, és máris idegesen mászol ki az ágyból, azt sem tudod merre menj, és még mindig csak hajnali fél hat van...Aztán egész nap rohansz, mindenhová el kell jutnod, mindenkinek eleget kell tenned, a vállalt feladataidat be kell fejezned.  Este hulla fáradtan érsz haza, nem vágy már semmi másra, csak egy forró kévára és egy csendes szobára, ahol a kanapé sarkában üldögélve végig gondolhatod a napodat. Jó érzéssel tölt el, hogy mindent elintéztél, örülsz, hogy találkoztál egy emberrel, aki a szó szoros értelmében "igazi ember", s 89 évesen szellemileg teljesen friss. Jó látni, hogy még vannak ilyen emberek, akikből sugárzik az élet szeretete, az elégedettség, mert hagy valamit örökül maga után. Aztán eszedbe jut a nap "zizzent" része is.... Mert egész nap volt benne valami feszültség, amit nem tudtál oldani, érezted, hogy történik valami, megint. Tudtad, hogy látod, találkozol Vele, érezted, benne volt a reggeledben, a napodban...Csak azt nem, hogy hogyan. És megtörtént, este, hazafelé, ezerből is kiszúrtad volna azt az autót, pedig sok rohangál belőle a városban. Önkéntelenül nyúltál a telefonért, s mire észbe kaptál már késő volt, muszáj volt beleszólni. Elképedtél saját magadon, hogy nem remeg a hangod, nem vagy idges, társalogsz, mint egy idegennel...Mire hazaértél, lehiggadtál. Pontosan tudtad, hogy "baromságot" csináltál, de ez is benne volt a napban. Túléled persze, ahogyan a többit is. Ennyi és nincs tovább...Megbeszélted magaddal már elég régen. Aztán telefonok következtek, hosszúak. Régi, kedves barát, aki ezerrel csapja a szelet újra, de csak nevetsz rajta. Tulajdonképpen lejárt lemez, mégis jó érzéssel tölt el, oldja a feszültséget, amit saját butaságod okozott.. Jó érzés! Aztán csak azon veszed észre magad, hogy bámulod a tévét, de már rég nem tudod, milyen műsor is megy benne, látod a képeket, de nem érted... ideje aludni menni....

Aztán rád borul az éjszaka sötétje, álomba szenderülsz...Hogy mikor kezdődik, nem tudod, de jönnek a képek, látomások és elvisznek valami egészen különleges helyre, ahol az vagy, aki lenni akarsz, azt teszed, amit mindig is szerettél volna... Azt a házat már sokszor láttad. Mediterrán ház, kívülről egyszerűnek látszik, de a belső oldala maga a paradicsom: világos terek, nagy terasz és virágok ezeféle színben. A teraszon üldögélsz, kávét kortyolsz, élvezed a csendet, a jól végzett munka örömét. (ezt hoztad az előző napodból, légy hálás érte). Csapódik a bejárati ajtó, érkezik valaki. Bejön, köszön, fogadod, ismered, de nem látod ki, a jövevénynek nincs arca... az arc nélküli ember...De ez, akkor, ott, így van jól. Neked jelent valamit...Jön-megy, otthon érzi magát, veled van, beszélget, érzed, hogy szeret... De továbbra sincs arca... Ismered. Szereted? Szeretted? Nem tudod, csak azt, hogy ismered és jó vele lenni. Úgy érzed napok telnek el, az arc nélküli férfi pedig ott van veled, része a mindennapjaidnak. Vele élsz...aztán egyik nap, amikor újra otthon vagy, megfordul a kulcs a zárban, megjelenik a férfi...eláll a szavad, képtelen vagy mozdulni... a jelenésnek van arca, hangja, teste...ott áll előtted és te még mindig nem fogod fel, hogy az Ő, akit szeretsz, aki benne van a zsigereidben..., akitől nem bírsz szabadulni...

Hirtelen éktelen berregő hangra riadsz fel. Most ez álom vagy valóság, és tulajdonképpen hol is vagy?! Ááááá, aztán eszedbe jut: a szomszédod indította be a motorját. Szóval reggel van és hat óra tizenöt. Még az ágyban maradsz kicsit, a fura álomnak a töredékeit próbálod összerakni, ám amilyen eleven volt a kép az álmodban, úgy törik apró darabokra, foszlányokra a reggeli ébredéskor.

Egy új nap. Teli feladatokkal, érzésekkel, érzelmekkel és várakozással. Ha jó érzésekkel ébredsz, s hálát adtál mindenért, ami körülvesz, akkor jó napod lesz. Ébredj ilyen érzésekkel, várakozásokkal, engedd, hogy az élet minden napja szép legyen.