Az elmúlás szele

2016.06.27 20:30

Észrevétlenül jön, hirtelen, egy fuvallat, megérint…

Talán nem is tudod, hogy mi az, csak érzed, hogy valami végleges. Aztán fáj, mérhetetlenül mar ott, legbelül. Feszít, szúr, nyilall, hogy aztán légüres teret hagyjon maga körül. Az űr pedig mélységes, sötét és fájdalmas… Hosszú idő telik el, amíg szűkül, talán kevésbé fáj, de soha nem szűnik meg. Az idő oldja a feszültséget, tompítja a hiányt, a nyoma azonban örökre ott marad, mint az évmilliós lenyomatok a köveken.

Pontosan tudjuk, hogy ahol Élet van, ott a Halál is megjelenik. Az élet legalapvetőbb törvénye. Az Élet öröm, a Halál bánat és fájdalom. Az egyiket tudjuk szabályozni, időzíteni, a másikat nem. Jön a Kaszás, suhint vagy csendesen ül a betegágy mellett, teszi a dolgát, sokszor sokkal hamarabb, mint azt el tudnánk fogadni… Aztán csak a „miértek” maradnak. A miértekre pedig sosincs kielégítő válasz.

Sokszor elgondolkozom az elmúláson. Van élet a halál után? És ha igen, akkor az milyen? Miért nem tudhatunk róla többet? S miért kell elmennie oly sok emberi léptékben nézve fiatal embernek? Értetlenül állunk egy-egy ravatal mellett, kérdéseket teszünk fel gondolatban és fennhangon is, ám felelet sohasem érkezik…

Tények vannak. Puszta, fájdalmas tények, amelyek kíméletlenül okoznak új sebeket, szakítanak fel régieket… És újra fáj, és újra mélységekbe taszít, ahol a sötétség az úr, ahol a komor gondolatok kergetik egymást, ahol csak kín van, ahol az elmúlás mécsese ég szüntelen…

Észrevétlenül jött a fuvallat, megérintett, s fájdalom hasított belém. Ennyi egy emberi élet. Rövid. Pedig még nem éltem eleget, pedig még vannak tételek a bakancslistámon, még nem fejeztem be a munkám, még akarok tenni… Kiabál a lelkem!

A fuvallat jön, megérint, s egy pillanat műve, hogy a fuvallattal együtt a lelkünk az égbe szálljon. Mert menni kell, mert lejárt a földi lét mandátuma… Nehezen tudom elfogadni. Csak állok némán egy régi sírhant fölött… Felszakadnak a sebek újra és újra, amikor egy fiatal lélek távozik örökre. Az idő lassan pereg, a sebek lassan hegednek…

A fuvallat jött, megérintett… Van még tennivalóm, van még dolgom…

Megyek tovább...