Az ember
Napjaink üzleti világát a racionális gondolkodás uralja. Különösen most, amikor a válságtól hangos a gazdaság. Befektetünk, beruházunk, fejlesztünk, építünk, létszámot növelünk, aztán, amikor beüt a „krach”, akkor szándékunk ellenére leromboljuk mindazt, amit eddig felépítettünk.
Sokáig hisszük, hogy rendben mennek a dolgaink, ám aztán csak gyűlnek a kifizetetlen számlák. Mi sem fizetünk, nekünk sem fizetnek. Tenni kell valamit, amíg még lehet. Azt mondjuk, hatékonyságot növelünk, racionalizálunk, hideg fejjel, mert ez ment meg bennünket az összeomlástól. Aztán valami mégsem sikerül, mert valahol hiba csúszott a számításba. Nem vettük figyelembe a legfőbb tényezőt, amely nélkül nem működnek a gépek, berendezések, akinek hiányoznak a kreatív ötletei a következő projektből, aki nélkül tulajdonképpen nem is működik a cég: az ember.
Írhatnám csupa nagybetűvel, hiszen mindennek a középpontjában az ember áll, a gondolkodása, a tudása, az ötletei, az érzelmei. Azt mondtuk, mondjuk, a válság romba döntött egy rakás céget, „hullanak, mint a legyek”. Valóban így volt, de a cégek mögött emberek vannak, családok, sorsok, életek. Minden ember élete más, egyedi jellegzetességeket hordoz, ami az emberek különbözőségből adódik. Gondoljuk végig! Magyarországon csak a múlt évben több mint százezer ember került az utcára, vállalkozások ezrei szűntek meg. Némelyek saját akaratukból, ám legtöbbjük egyszerűen nem bírt talpon maradni az egyre nehezedő gazdasági körülmények miatt. Ebből a szempontból mindegy, hogy alkalmazott, cégvezető vagy milliárdos, emberből van, s a sorsa hasonlóképpen alakul.
Mi segíthet? Néha egy jól átgondolt, matematikailag, statisztikailag kiszámított, alátámasztott, ezerszer körüljárt döntés nem elég. Lehet, hogy kell bele némi érzelem, együttérzés, barátság, tolerancia és hit, amely átsegítheti az embereket a nehéz pillanatokon. Profit vagy ember? Az élet sokszor bebizonyította már, hogy a leglehetetlenebb helyzetből is csak az ember maga segíthet kimászni.