Az ember hite
Az élet mindig tartogat valamit számodra, még akkor is, ha nem így gondolod. Azt azért én sem gondoltam, hogy egy "kötelező" programnak ilyen hozadéka lehet. Nem is számítottam rá. Szóval egy jókora társasággal elmentünk egyik kedves, amolyan falusi vendéglátóhelyre, bár inkább tanyasi. Végtelenül hangulatos, kellemes környezet, a tulajdonos és a személyzet pedig csupaszív emberek.Jól éreztük magunkat, finom volt a pálinka, az étel változatos és ízletes, az asztalokon háromféle bor, és persze a valódi cigányzenészek mellett igazi táncosok ropták a hazai folklór legszebb táncait.
Nos, túl a műsoron, túl a vacsorán és egy tópati sétán megálltam beszélgetni néhány ismerőssel. Egyetlen ember állt ott, akit nem ismertem. Gyorsan bemutattak bennünket egymásnak. Kölcsönös rácsodálkozás a másikra, hogy "te vagy az? hallottam már rólad!". És ezek után úgy beszélgettünk, mintha legalább is ezer éve ismernénk egymást. Egy hullámhosszon... Szóba került minden, a munka, a városi élet, közös ismerősök, a tanyasi vendéglátás és a tanyasi élet is, mert egy ideje már ő is ott él a családjával. Valójában azonban maga az ember keltette fel a figyelmem, ahogyan beszélt, amiket mondott, amilyen érzéseket kapcsolt ahhoz, s amilyen érzéseket keltett bennem... Be kell vallanom, hogy sokszor felállt a szőr a karomon attól a jóleső borzongástól, amit a szavai okoztak.
Megismertem egy embert! S az "ember" szót írhatnám csupa nagybetűvel. Mégis csak vannak ilyen emberek a földön. Ilyenkor erősödik bennem az érzés, hogy én gondolkodom jól, amikor még hiszek az emberek jóságában, amikor még bízom a világ szépségében, amikor ott is meglátom a jót, a szépet, ahol más már nem lát mást csak a rombolást, a nyomort, a posványt.
Nézőpont kérdése, a nézőpontot pedig alapvetően a hit határozza meg. Ki, miben hisz. Én hiszek az életben, hiszek az emberben...Tudom, tudom... Én, az örök optimista... Te, magad viszont ezer dolgot tudsz felsorolni, amiért nem kell hinned, illetve amiért másban kell hinned... Nem kell, a hiteidet is Te alakítod: az vagy, amiben hiszel... és bizony én a helyedben alaposan meggondolnám, miben is hiszek.
Én magam hiszek a hála erejében is...Talán te ismegpróbálhatnád...