.jpg?ph=8b00ed66c6)
Az erő eredete
A minap azt taglaltam, hogyan is dudvásodik az érzelmi kertünk, hogyan lesz a sok-sok rossz érzésből rossz gondolat és még rosszabb emocionális állapot. Ha már jó mélyen ülünk az érzelmi posványban, akkor azért azt is jó tudni, hogyan lehet onnan kikászálódni. Szoktam mondani, írni, hogy az érzelmi állapotunk csak magunktól függ, attól, hogy hogyan akarjuk érezni magunkat. Lehet dagonyázni az érzelmi fertőben, csak nem érdes hosszú ideig, mert annak már fizikai jelei is lesznek, jönnek a mindenféle nyavalyák, fájdalmak, betegségek. Ördögi kör, mert azt hiszed, hogy majd a Doki meg a pirulák segítenek. Pedig nem!
Azokat az érzelmeket, érzéseket kell megkeresni, amelyek erőt adnak, lendületet, hogy tovább menj, hogy ne lepjen el a mély depresszió. Minden napra jut egy pozitív érzelem. Az első helyen mindig a szeretet áll. Ez az az érzés, amely bármilyen negatív érzést pozitívvá tud alakítani. Lárifári!- mondod. Ez a nő már megint hülyeségeket beszél… Hát én szeretek! – Lehet, hogy igazad van! De vajon úgy szeretsz, ahogyan kell, tudod, hogy egyáltalán hogyan kell?! Most hogy érzed magad? Mi iránt érzel éppen szeretetet? Hogyan beszélsz a pároddal? Mit keresel benne? A hibákat vagy a szerethető dolgokat? Mire figyelsz, amikor intézel valamit? Arra, hogy ki nem végzi a dolgát rendesen, vagy észreveszed azt is, hogy ki kedves, előzékeny, figyelmes és készséges veled? Most hirtelen ezer kérdést tudnék feltenni a szeretettel kapcsolatban, de akkor kimaradna a másik kilenc, hasonlóan fontos erőt adó érzelem. Szóval a szeretet…milyen is az igazi szeretet? Egy biztos: bizalmon alapuló, feltétel nélküli… Hiába mondod, hogy Te ezt így érzed, nem igaz. Mi emberek, sajnos mindent feltételekhez kötünk, én sem vagyok kivétel, de legalább tudom, hogy mit kell megtanulnom…
A megbecsülés és a hála a szeretet megnyilvánulásai. Megbecsülni valamit, valakit felemelő érzés. Hálát érezni valaki, valami iránt pedig nem más, mint a szeretet határtalan kiterjesztése. Megint csak leltárt kellene készíteni arról, miért is lehetsz hálás az életedben. Csupa olyan hétköznapi dologért is, ami egyébként eszedbe sem jutna, mert természetesnek veszed. Hálás vagy a vízért, amit megiszol, a gázért, a villanyért, a tévédért? Nem, mert csak az jut eszedbe, hogy fizetni kell érte. És hálás vagy azoknak ez embereknek, akik kemény munkájuk révén lehetővé teszik, hogy élved a világosságot, a meleg vizet, a meleg szobát?! Na ugye! De hálás lehetsz a virágzó természetért, a madárfüttyért, a szikrázóan sütő napért, azért, hogy van hol laknod, hogy van autód, hogy kirándulni mehetsz, hogy vannak szép ruháid… És a sor végtelen. A hála olyan érzés, amely javítja az életminőségedet.
A kíváncsiság egy csodás érzés! Tudni a világ dolgait, látni, élvezni. A kíváncsiság elűzi az unalmat, hiszen egyre többet és többet akarsz tudni. Én imádom a könyveket, olykor körbe vagyok rakva velük, s azt sem tudom, melyiket olvassam előbb. De közben találtam egy jó filmet is, egy érdekes történetet, egy újabb világot, egy újabb eszmét, amit szeretnék megismerni. Az unalom szó számomra ismeretlen. S ha izgalommal és szenvedéllyel veted bele magad ezekbe életre kelted azt a féktelen erőt, amely előre viszi az életedet. Az elszántság pedig lehetővé teszi számodra, hogy maradandó értéket teremts, hiszen mindenki ezt szeretné a legjobban: hátra hagyni valamit az utánunk jövőknek.
Mindaz, amit eddig leírtam jelentős változást generál az életedben akár akarod, akár nem. A rugalmasság az, amivel kezelni tudod a helyzetet, alkalmazkodni tudsz az új világodhoz. Ez a képesség határozza meg a hosszú távú sikereidet, a hiánya viszont a sikertelenséget jelenti.
Nagyon sokat írtam már az önbizalomról. Mindannyian erre vágyunk, a megingathatatlan önbizalomra, ami biztonságérzetet ad. Itt most nem taglalom bővebben, csak megjegyzem, hogy gyakorold, gyakorold, gyakorold… Ne félj attól, hogy valami nem sikerül… úgy vágj neki minden feladatnak, hogy megoldod, tudod a választ, képes vagy rá…
Tudsz mosolyogni? Tudsz felszabadultan vidám, jókedvű lenni? Vagy inkább reggel azzal ébredsz, hogy már megint egy csomó gondod-bajod van? Próbáltál már mosolyogni, amikor inkább bőgnöd kellett volna? (húú, ez most olyan nőies mondat lett – de a férfiakra is igaz, bár nem sírnak – olykor tehetnék – inkább dúlnak-fulnak). Egy mosoly, egy kis jókedv, vidámság még többet hoz az életedbe. Én adott helyzetben azt szoktam végig gondolni, mi lehet a legrosszabb, ami történhet, aztán elengedem, és képes vagyok mosolyogni újra. Tapasztalatból tudom, hogy egy mosoly mire képes. Csak próbáld ki!
Az életerő: ez mind, amit felsoroltam eddig. De valami nagyon fontos van még, amire figyelned kell. Van egy fizikai létünk is, a testünk, amire ugyanúgy gondot kell fordítani, mint a lelki egészségre. Ebben a felgyorsult világban egyre kevesebbet törődünk a testünkkel, ezért aztán, amikor már elege van belőlünk, akkor jelez, legtöbbször a fájdalmat választja intő jelnek. Ha nem veszed a jelet, kapsz többet is, de akkor már elkezdődik az az ördögi kör, amit korábban említettem. Pihenj, töltődj fel, sportolj, sétálj, tedd azt, ami a legjobb neked, csak törődj a testeddel.
Mindez igazán akkor éri el a célját, ha ezekből a pozitív érzésekből másoknak is adsz. Az élet arról szól, hogy adunk…