Az értékek rendje

2019.02.18 07:39

Azt hiszem, hogy ezt a témát elég sokszor boncolgattam, de mindig újra és újra visszatérek, mert mindig akad egy-két újabb gondolatom. Mostanában különösen, amikor szembesülök olyan viszonyulásokkal, amelyek számomra felfoghatatlanok, nem értelmezhetők. (Pedig nem tartom buta embernek magam).

Szóval, mi is az az értékrend? Induljunk el az alapoktól: mindenkinek van, egy olyan ideája, gondolata, amely mentén az egyén éli az életét. Mi mentén él valaki: csupa olyan dolog, amit fontosnak tart, ami alapján megítél embereket, bizonyos helyzeteket, szituációkat, ami alapján véleményt alkot bizonyos dolgokról, ami alapján cselekszik, és ami alapján egyáltalán viselkedik.

A hagyományos értékrend első helyén a család állt (múlt idő, mostanában valahogy nem így van), amit a nyugalom, a békés rendezett élet követett. Harmadik helyen a megbecsültség állt, ahol fontos a más emberek véleménye, a tisztességes, becsületes emberi mivolt. Az anyagi előrejutás a következett, ami azt jelenti, hogy törekszünk arra az életünk során, hogy mindaz, ami elérhető, megszerezhessük. Az ötödik érték a hit, mert fontos, hogy legyen hitünk, higgyünk valamiben. Aztán persze vannak még ilyenek, hogy szabadság, siker, munka, hedonizmus (az örömök elérése), fatalizmus (a végzetben való hit) és számtalan olyan érték, amit az új kor hozott magával.

Azt, hogy valójában ez a sorrend hogyan alakul, mindenki saját magának dönti el. Változik a világunk, és persze vele változnak az egyén számára fontosnak ítélt dolgok is. Nem csupán a sorrend lesz más, hanem egy adott értéken belül a hangsúlyok is megváltoznak, kinek-kinek gondolkodása, életfelfogása szerint.

Nem kezdem el ócsárolni a jelenlegi társadalmat, de nem szeretem, amit látok és tapasztalok. Családok esnek szét, darabjaira hullanak emberi kapcsolatok, közönyösség üti fel a fejét, mint a gyom a kertben, és megállíthatatlanul burjánzik. Csak az „én” van, sokszor nagybetűvel, és a feje tetejére állított értékrenddel. Az emberi kapcsolatok ellaposodnak, nem beszélgetnek az emberek, a közvetlen közelükben élőkkel sem, nemhogy esetleg a szomszéddal, vagy egy azonos szituációban lévő idegen emberrel, mondjuk a boltban a pénztári sorban.

Az a szörnyű, hogy a párkapcsolatokban is ezt látom. A párok nem beszélgetnek egymással. Jó együtt, de csak addig, amíg valami probléma nem merül fel. Utána következik a hosszú hallgatós időszak, belebújva saját kis világukba, hogy a másiknak még csak lehetősége se legyen szólni, kérdezni, megbeszélni valamit. Ha mégis megteszi, akkor másik frusztrált lesz, mert nem akar azzal a számára értelmetlen problémával foglalkozni. „Nem az én ügyem, nem akarom, nincs közöm hozzá, én másképpen gondolom...” Egy darabig megy ez, csak sokan nem veszik észre, mikor érkezik el az a pillanat, amikor már késő bármit is tenni, mert a két ember fényévekre eltávolodott egymástól. Az ok? Alapvetően az értékrendi különbözőség: nekem ez a fontos, neked az – a kettő köszönőviszonyban sincs egymással. Hiányzik a kommunikáció, a figyelem, a tisztelet, az egymásra fordított minőségi idő, s talán a szeretet mértéke sem a régi már…

Egész tanulmányok szólnak arról, hogy manapság mennyire más a nők és a férfiak értékrendje. Korábban a nők a hagyományos értékrendet követték inkább, a család, a kapcsolatok, a nyugalom, a béke, a biztonság, a hagyományos női szerepek voltak az első helyeken. Ma már ez is alaposan megváltozott, hiszen önálló, önfenntartó lények vagyunk és jogot formálunk arra, hogy megfelelve az új kor kihívásainak, másképpen éljük az életünket. A család, az emberi kapcsolatok továbbra is az első helyen állnak, mert nekünk ez fontos, mert így vagyunk összerakva, de a munka, a karrier, az önálló lét, a siker is része az életünknek.

Néha azt gondolom, hogy a férfiak értékrendje mintha állandósult volna… Munka, karrier, kocsi, a kütyük világa, a különböző hobbik, s aztán valahol később a nő, majd a család… Tudom, a hajtás, a megfelelés, az előbbre jutás stb.… Tudom, látom, csak nem értem.

És az olló két szára egyre messzebbre kerül egymástól.