Barangolásaim...

2013.06.01 21:21

 

Barangolás, nekem ez egy kedves szó... kellemes időtöltést jelent, pihenést, kikapcsolódást, élvezetet. A hegyekben szoktam valójában barangolni, mert az olyan barangolós hely. Ám itt és most azt a bizonyos második platformot fogom emlegetni, amiről már említést tettem korábban. Szóval barangolásaim a netes társkeresők "hegyrengetegében". Idióta szókép, sántít is rendesen, de ez most elbírja. Végül is nem kell nekem mindig közérthető és világos szórfodulatokat használni... Ettől lesz szép az egész.

Webcímeket nem emlegetek, egyrészt mert ez itt nem a reklám helye, másrészt meg találjunk ki valami mást... mert ez itt nem a való világ, nem valódi emberi kapcsolatok köttetnek, nem a valóságban... és könyörgöm, minek is csapjuk be magunkat! No, ennyi bevezető után vágjunk a közepébe. Kezdem azzal a két oldallal, ahová csak akkor lépsz be, ha valóban tagja akarsz lenni. Nem küldözget meghívókat, sőt neked sem kell szétküldened semmit, no és persze alattomban sem teszi meg a meghívók szétdobálását. Nem küldözget csalogató üzeneteket, hogy valakinek szimpatikus vagy, írt neked, ugyan adj már meg egy-két három...ezer adatot, hogy élvezhesd az oldal adta lehetőségeket. No, szóval ez a két oldal tűrhetően működik, viszonylag emberi körülmények között, már amennyire egy virtuális randi oldal így működhet. Persze, itt is vannak sikersztorik alátámasztandó, hogy milyen sikeresek, és azt, hogy bizony lehet tartós kapcsolatokat kiépíteni a neten. Hmmmm...Arról, hogy milyen népek vannak itt is, majd később...a kép ugyanis nagyon vegyes.

A többi ilyen "kedves oldal" sokkal agresszívebben nyomul. Jönnek a beetető levelek, mert ha egyszer valahová regisztráltál, akkor az e-mail címed futótűzként terjed a neten, és persze sorra kapod a kéretlen leveleket, amelyek jó esetben a spam fiókodba landolnak, rossz esetben pedig nem győzöd őket törölgetni. A kíváncsiság nagy úr, mint említettem már, és sokszor hajlamosak vagyunk azért megadni egy-két adatot, hogy legalább bepillantást nyerhessünk az oldalba... aztán miután kaptunk egy picit, többre vagyunk kíváncsiak, az ára még több adat vagy fotó, vagy írás vagy ilyesmi. Aztán mire észbe kapsz már ezer egyéb dolgot is "elintéztél". Többek között, ha nem vagy elég szemfüles, akkor mire magadhoz térsz első ámulatodból, már magyarázkodó levelek sokaságát írhatod, mert sorra hívnak az ismerőseid, hogy milyen oldal ez, és hogy nem szeretnének regisztrálni. Bocsika. Meg tudnád tépni magad, mert nem ez volt a szándékod, csak pusztán kíváncsi voltál. Utálatos dolog, de ezt bizony be kell nyelned.

Mindehhez társul, hogy aztán mégis ott maradsz, mert továbbra is kíváncsi vagy, látni akarod, milyen emberek vannak ott, kifélék, mit csinálnak, hogyan kommunikálnak, mit mondanak, mi mindent engednek meg maguknak... és megint csak, mire észbe kapsz, az időd egy részét ezen oldalak böngészésével töltöd, eszméletlen időt felemésztve, elvéve így a "normális" emberi kapcsolatoktól. No, szóval ez sem az, amire vágysz! Időtöltés, sőt pazarlás, amely soha nem térül meg... Láttad a "Lopott idő" című filmet? Bár nem Einstein alaptéziseit tanítja, mégis sok igazság van benne. Mindenek előtt arra tanít, hogy pazarold az idődet olyasmire, ami nem visz előre. 

És akkor még nem is beszéltem arról, hogy milyen emberek vannak ott. Tisztelet a kivételnek - hangsúlyozom -, amely ugyebár mindig erősíti a szabályt, itt is vannak érdekes, intelligens emberek, akik éppen a fent sokat emlegetett idő híján nem tudnak máshol kapcsolatokat építeni. Ők azok, akik itt ugyan felveszik veled a kapcsolatot, de egy-két nap után személyes találkozót kérnek, mert gyorsabb, rövidebb idő alatt kiderül, hogy van-e közös pont, egymás iránti érdeklődés, vagy "vakvágány" az egész. Ez korrekt, egy kávé, egy tea mellett akár félórát, akár többet beszélgetve, kiderül, hogy érdemes-e újabb találkozót kérni. Ha mégsem jönne össze, akkor megismertél egy új embert, szélesedett a világod. Ebben ez a plusz. Ez is nagyon érdekes lehet. Mások viszont hetekig, hónapokig húzzák az időt, se egy valódi bemutatkozás, se egy telefon, csak mail és a weboldalon való csevegés....Nos, ha valaki egy hét után sem kér mobilszámot, és nem akar veled még találkozni az "ismerjük meg egymás jobban" mondatot hangoztatva, akkor rövid úton küldd el a csodába...vagy svingli van a dologban, vagy egy döntésképtelen, határozatlan ember, vagy olyan "korlátai" vannak, amelyeket buldózerrel sem tudsz majd ledönteni. Ezek mentális korlátok, agyban keletkeznek, blokkolnak, és minimum pszichoterapeutának kell lenned, hogy ki tudd bogozni. Vannak, akik a különböző perverzióikat akarják kiélni a neten. Hm, ezek a "betegek". No ez már nem az én lelkemnek való....Még jó, hogy van némelyik programban "letiltó" gomb és működik is!!!

Szóval, én tudom, hogy mindenki azt mondja, hogy ma egy egyedülálló nőnek, férfinak nehéz párkapcsolatot kialakítani....Persze, ha ezt mondod, akkor így is van, rád maximálisan vonatkozik...A platformok valóban szűkek, de lehet őket tágítani, bővíteni...Nem vagyunk egyformák, ez így jól is van. Mivé is lenne a világ a sok egyforma emberrel...lásd Mátrix...Mr Smith. (Jut eszembe, társkereső oldalak böngészése helyett inkább nézd meg a Mátrix részeit... mondjuk a barátaiddal.) 

Néha nem tudom, mi lenne a jó tanács! De azt gondolom, hogy ebben a világban, ahol ugyan a világhálón mindent megtalálsz, és gyakorlatilag ki sem kell mozdulnod a lakásodból, mert mindent a helyedbe visznek, mégis az emberi kapcsolatok a legfontosabbak. A net előtt ülve, kizárva a külvilágot egy arra hajlamos embernek még inkább eltorzul a személyisége...Itt az ember hiába olvas Coelhot, ha azokat a gondolatokat nem tudja a hétköznapokban kamatoztatni. És hiába ismeri meg a Dalai Láma tanításait, ha nem találkozik azzal az érzéssel a hétköznapokban.

Ahhoz pedig, hogy érezzünk, emberi kapcsolatok kellenek... család, barátok, ismerősök, új emberek... és milyen jó ismerni őket! És milyen jó látni, hogy ilyen sokszínű a világ!