.jpg?ph=8b00ed66c6)
Betöltetlen vágyak raktára
Láttál már végtelen raktárt? Biztosan nem. Pedig ez egy olyan raktár, se vége, se hossza. Rugalmas falu, és folyton csak nő és nő, mert az emberek odapakolják minden álmukat, vágyukat.
Elámulnál, ha belépnél! Minden van a polcokon. Lássuk csak a legfontosabbakat!
Van egy jókora raktárrész, ahol az idő után sóvárgók vágyai vannak. Ki erre, ki arra, szeretne több időt magának. Családra, hobbira, gyerekre, hajókázásra, hegymászásra vagy szimplán csak egy hosszú alvásra. Igen, az idő. Manapság fontos dolog. A minőségi idő lenne a legfontosabb… Tudod, mi ez? Az az idő, amikor a másikkal vagy, vagy a családoddal, s nem figyelsz semmi másra, csakis rájuk, s nem érzed elvesztegetett időnek, hanem feltöltődésnek, a szeretteiddel való törődésnek veszed. Ilyenkor nincs mobiltelefon, nincs számítógép, a másik ember van, az arca, a keze, az érintése, a nevetése, a vidám csacsogása…
A következő sor a szeretet sora. Sokféle van. Feltétlen nincs, pedig arra vágyakoznak a legtöbben. Ezt valamikor ott veszítjük el, amikor egyévesen totyogni kezdünk. S bármennyire is hangoztatjuk, hogy feltétel nélkül szeretjük a másikat, és hogy mi tudunk így szeretni… Ez nem igaz. A feltétlen szeretet olyan mértékű elfogadást feltételez, amit mi, ebben a világban, már nem tudunk megadni senkinek. A vágyak raktárában talán ebből van a legtöbb…
A siker egy újabb hatalmas polcrendszert foglal el. A modern ember egyik fokmérője, így aztán mindenki sóhajtozik utána. A társadalom elvárásai szerint csak akkor vagy sikeresnek mondható, ha van jó nagy házad, menő autód, és márkás ruhákban jársz, no meg flancos helyekre jársz nyaralni évente kétszer. Nekem nem ez jelenti a sikert, hanem az, ha azt csinálhatom, amit szeretek, szabadon, saját belátásom szerint, saját magam örömére, s ha másoknak is örömet szereztem ezzel, az a hab a tortán.
Szépség. Ó! Leírhatatlan az a polcmennyiség, amelyeken a szépséggel kapcsolatos vágyak kaptak helyet. A külcsín megint csak korunk egyik sarkalatos pontja. Szépnek lenni a társadalom elvárásai szerint! De mi is az elvárás? A darázsderék, meg a kerek popsi? Lehet akár… De egy csillogó szem, egy kellemes küllem sokszor nagyobb szépséget hordoz, mint a kifutók csalóka világában csillogó modellekkel alkotott világ. A polcokról hiányzik a belső szépség iránti vágy… Pedig nem ártana, ha abból lenne több.
Egészség. Nagyon fontos, mert kilométerekre nyúlnak a polcok… Sóvárgunk, könyörgünk érte, de tenni keveset teszünk. Sokszor az az érzésem, az emberek szeretnek betegek lenni. Lehet panaszkodni, és figyelmet is többet kapsz. Lehetne másképpen is, lehetne egészségesnek lenni és azt hangoztatni.
A kapcsolatok utáni vágyakozás is töméntelen mennyiségű polcot és sort foglal el a betöltetlen vágyak raktárában. Ebben a világban nagy kincsnek számít egy igazi kapcsolat. Én azt gondolom, mégsem vágyunk rá annyira, mint ahogyan a polcok mutatják… Ha így lenne, tennénk érte, de nem teszünk. Nem törődünk egymással… Ezért sem jó igazán a virtuális világ: kinyit egy nagy ablakot, s becsuk egy csomó kicsit, amelyekért nagy kár…
Tudás. Mintha kiveszett volna… Kevesebb sort látok… Ott van az internet, ahonnan mindig, minden előhalászható. Hát igen, ez is egy megoldás. Éppen ebben a gyorsan változó világban lenne a legnagyobb szükség a tudásra. Persze, azért akadnak ott vágyak, csak nem annyi, mint a sikernél és a szépségnél. Azért nem veszett ki még az érdeklődés, a kíváncsiság a világ dolgai iránt…
A pénzzel egész sorok, csarnokrészek teltek meg. A pénz utáni vágy, sóhajtozás szinte lelóg a csordultig telt polcokról. Mindenki azt hajhássza, s közben nem marad ideje semmi másra… A pénz a siker fokmérője, sokak szerint velejár az egészség, a szépség, és minden más. Akinek pénze van, mindene lehet: kényelme, tudása, egészsége…
Ha jól meggondolom, semmit nem kellene a betöltetlen vágyak raktárában tárolni. Másképpen kellene gondolkodni, másképpen kellene a világhoz viszonyulni, de legelőször is magadra kellene egészen másképpen tekinteni…