Csak azért...
Csak azért, hogy a hónap utolsó napján is írjak valamit, csak azért, mert ma szépen sütött a nap, csak azért, mert ma nagyon elfáradtam... És még nagyon sok csak azért dolgot tudnék felsorolni, amiért tollat – bocsi, billentyűt ragadtam.
Persze, másért is, az írásért önmagáért, a gondolatokért, amelyek megfogalmazódnak bennem, bennünk, másokban. A mondatokért, amelyeket kimondunk vagy nem mondunk ki, amelyek fontosak, vagy nem fontosak.
No, igen! Ki dönti el, mi a fontos? Mert ami nekem fontos, az kötve hiszem, hogy másoknak is az. Legalábbis a széles nyilvánosságnak biztosan nem, de néhány embernek lehet. Mi a fontos? A tavaszban mindenképpen az, hogy kellemes idő legyen, virágok, zöld bokrok, fák, illatok, madárdal és végtelen, finom, jó levegő. A munkában az fontos, hogy élvezd, amit csinálsz, szeresd másképpen fabatkát sem ér az egész, hiszen a nap már akkor tönkre megy, amikor reggel rádöbbensz: dolgoznod kell! A szabad időben az a fontos, hogy azt csinálsz, amit akarsz. Ha semmit, akkor semmit, azt is te választottad, mert akkor, ott, éppen az a fontos neked.
Hogy az emberben mi a fontos, azt nem tudom. Nem az én zsebemben van a bölcsek köve, de azt hiszem, ha nálam lenne, sem mondanám meg, hiszen mindenkinek magának kell kitalálnia, elhatároznia, mi is fontos neki az emberben.
Azt tudom, hogy nekem a jóság, ami alapvetően mindenkiben benne van, mert így születik. A szépség fontos, de néha talmi, és mulandó. A kedvesség lehet szívből fakadó, de felvett szokás is, és akkor már csak annak fontos, aki mímeli. Az őszinteség, nagyon fontos, de ha magaddal sem tudsz őszinte lenni, akkor a világgal sem vagy. A becsületesség szintén nagyon fontos, csak sokan és sokféleképpen értelmezik. A vagányság? Fontos, de ki lehet nőni belőle... A sor szintén végtelen, de fel lehet állítani egy fontossági sorrendet... És, ha felállítottad, akkor szembesülsz saját értékrendeddel, azzal, ami fontos neked, azzal, ami szerint élni próbálsz...
No, csak ezért vettem elő ma ezt a lapot...