.jpg?ph=8b00ed66c6)
Csak úgy....2
Amikor azt a címet adom egy írásnak, hogy "csak úgy", akkor csak tolonganak a fejemben a gondolatok, verseny van, csata, sőt háború, mert mindegyik azt akarja, hogy vele foglalkozzak, rá fordítsak figyelmet, vagy az általa megkezdett fonalat vigyem tovább. Ezt az eszement "gondolatcsatát" nem olyan egyszerű elcsendesíteni, mert valójában mindegyik gondolat fontos, mindegyikkel van dolgom, mindegyiket tovább kell szőni... Jönnek a mi lenne, ha ... kérdések; jönnek a választási lehetőségek; jön a mérlegelés és még ezer már dolog is, ha hagyom. Ma nem hagyom...Fontosabb dolgokkal kell foglalkoznom, mint azzal, hogy esik az eső, késik a tavasz, mert odafent Szent Péter nem tudott egyezséget kötni valakivel...Tulajdonképpen az időjárás nem érdekel. Ha esik esernyőt viszek, jobb híján gumicsizmát húzok... bár meglehetősen furán festenék mondjuk fekete kiskosztümben, meg Burberry mintás gumicsizmában, ráadásul rózsaszín-szürke kombinációban... Ne nevessetek!!! :-)
A gondolatcsatát egyelőre senki sem nyeri, sőt, ahogyan lassan teli az idő, egyre inkább azt gondolom, hogy ma senki sem nyer csatát, háborút pedig végképpen nem. Elvonulok, még magam elől is, keresek egy csendes helyet, ahol még az eső kopogását sem hallani, és nem hagyom zakatolni, vergődni, sivítani, zsivajogni azt a sok-sok gondolatfoszlányt, hanem meghallgatom, mint mond a szívem...
A háborút úgyis ő nyeri...