Csendes reggelek

2013.12.26 08:37

Szeretem a csendes reggeleket. Korán ébredő vagyok. Néha pár percet még heverészek az ágyban, mire rászánom magam, hogy a mindennapi „betevő” reggeli kávémat elkészítsem. Viszonylag rövid procedúra, az iszogatás viszont hosszú ideig tart. Szeretem kiélvezni a kávézás perceit. Így indul a reggel. Legtöbbször. Persze, van olyan is, hogy pánikszerűen pattanok ki az ágyból, kapkodva nyelem le a kávét, nem is érezve az ízét, zamatát. Aztán egész nap az után a rövidke, meghitt pillanat után sóvárgok, amit kihagytam, mert balga módon nem állítottam be az ébresztőt.

Ez a reggel más egy kicsit. Karácsony reggele, a második. Ma is korán ébredtem, lustán nyújtóztam egyet… Eszembe jutott, milyen szép is lenne havas tájra ébredni! Olyan igazi karácsonyi hangulatom lenne… Csak álmodoztam. Lassan húztam fel a redőnyt, hátha, mégis! Nem! A nap kandikált be az ablakon. Azt nem mondom, hogy fényesen ragyogva, de azért mégis valami olyasmi történt.

No, nem baj! A karácsony nem csupán attól szép, hogy havas a táj kint, és hideg van. Bár kétségtelen, hogy ez is hozzá tartozik az igazi hangulathoz – már csak azért is, mert ezt szoktuk meg. Az ünnep fényét más adja: azok az emberek, akik szeretnek, akik ott vannak velünk, akik együtt ünnepelnek velünk, akiknek fontos a jelenlétük, akiknek mi is fontosak vagyunk.

Egy kedves szó, egy vidám, örömteli mosoly! Ez jelenti az ünnepet! Minden nap lehetne ünnep, hiszen minden nap vannak körülöttünk emberek, hiszen minden nap ott vannak a szeretteink… Miért nem vesszük észre?!

Számtalan üzenet, jókívánság érkezett… Mailen, Facebookon, akárhol…, ám csak kevés személyesen vagy telefonon. Elkényelmesedtünk. Azt gondoljuk, hogy a virtuális világ majd megold helyettünk mindent. Váltunk néhány üzenetet, írunk néhány drótpostás üzenetet, és ezzel kész is van, letudva a társasági élet. Nem!!! Mert nem látjuk a másik szemét, nem látjuk a mosolyt az arcán, nem látjuk az örömét, s nem érezzük a baráti kézfogását, az ölelését… Pedig mi, emberek, tudjuk a legjobban, hogyan kell szeretni, mégsem tesszük.

Tudtad, hogy egy-egy cseppnyi szeretet képes szebbé, jobbá tenni a világot? Egy hangosan kimondott, kedves szó akár több ezer ember arcára csalhat mosolyt. Olykor elég lenne, ha csupán egyetlen ember szemébe varázsolnánk csillogást… Eggyel több lenne a boldogabb emberek száma a Földön.

Miért is nem tesszük?!