Csillagmilliók

2013.06.12 14:14

Csillagmilliók. Erről a szóról valahogy mindig a Kisherceg jut eszembe, jobban mondva a Róka, aki kimondja a bölcsességeket. Emlékeztek, a legismertebb mondatokra? Ha nem, hát itt van emlékeztetőül: "Jobb lett volna, ha ugyanabban az időben jössz. (...) Ha, teszem azt, délután négykor érkezel, már három órakor elkezdek boldog lenni. Amint halad az idő, egyre boldogabb leszek. Négy órakor már izgulok és nyugtalankodom; felfedezem a boldogság árát! De ha meghatározatlan időben, bármikor jössz, sohasem fogom tudni, melyik órában öltöztessem ünneplőbe a szívemet..."

A párkapcsolatokra is igaz ez. Egy randevúra készülve, már órákkal előtte történik velünk valami... Boldog, izgatott bizsergés, valami új és ismeretlen felé. Most lehet, azt mondjátok, hogy mi ebben az ismeretlen? Nem vagyunk már fiatalok, tudjuk mi a dörgés, túl egy-két házasságon, váláson, szakításon nincs semmi új a nap alatt, csak egy másik... De ez nem így van, jobb, ha tudjátok, hogy hiába a sok vélt vagy valós tapasztalat, akkor is mindig történik velünk valami új, amire nem vagyunk felkészülve, nem lehetünk felkészülve...

Ez a legszebb az egészben, hogy újra és újra kapunk egy lehetőséget, hogy valami igazán széppel, valami kedvessel találkozzunk, ami kizárólag csak a miénk, nekünk szól, miattunk van, értünk létezik: a másik kedves mosolya, a szeme ragyogása, annak beszédes villanása, az illata, bőrének tapintása... Mindig más. Igaz ez férfira és nőre, lányra és fiúra. Ha nem hagytad nyitva ezt a "kiskaput", amelyen ezeket fogadhatod, akkor soha sem tudod meg, milyen a Kisherceg rózsájának lenni, annak, "... amely csak egyetlen példányban létezik a csillagmilliókon: ez épp elég neki, hogy boldog legyen, ha a csillagokra pillant (...) Az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat."

A szavak mögött érzések vannak, felkavaró, csodás érzelmek, amelyek képessé teszik az embereket a varázslatra, a saját varázslatukra...

Milyen érzés egyetlennek lenni a csillagmilliókon?