.jpg?ph=8b00ed66c6)
Csillogó szemek
Érdekes nap volt a mai, sok-sok tanulsággal. Furcsa dolog kívülről szemlélni a körülöttünk lévő világot. Reggel 8-kor még a kutya sem kelt fel, pláne szombaton reggel, minek is kelne. Dolgod van,te igen, és még jó pár ember rajtad kívül. A hatalmas placcon csak néhányan vannak még, az üstök alatt éledezik a tűz, melegszik benne a víz, lázas kezek pedig aprítanak: húst, gombát, paradicsomot, paprikát, kenyeret, hagymát, s egyelőre a hagyma átható illata járja be a teret, elnyomva a szeptemberi reggel frissességét is. Aztán gyülekeznek az emberek.
Ott vagy egy csaknem 300 fős tömeg közepén, nők, férfiak, gyerekek, fiatalok, idősebbek - emberek. Úgy látszik, mindenki vidám, kedves, bűbájos, mert ez egy ilyen nap, itt így kell viselkedni. Nem az öltönyös, kosztümös, feszengős világ. Jókedvű, vidám, evős-ivós nap. Ízletesnek ígérkező ételek fortyognak az üstökben. Pálinkás üveg jár körbe-körbe, csak egy "tüske", csak egy korty az ízlelőbimbóknak. Zsibongó emberek, vidáman rohangászó lurkók. Az arcokon mosoly, de a szemekben egészen más. Valaki beszél hozzád, hallod, érzékeled, de van valami, amit nem találsz benne. Nem kelti fel a figyelmedet. Körbenézel. Reggel láttál valamit... Aztán mindig odatéved a tekinteted, amerre láttad. Vidámság, mosoly… és őszinte érdeklődés. Talán ugyanazt látják, amit te, talán ugyanazt keresik, amit te.
Végzed a dolgod, papírokkal a kezedben rohangászol, intézkedsz, beszélsz, aztán időről időre visszatérsz oda, ahol reggel a mosolyt láttad, a közvetlenséget, a vidámságot, amely valahonnan fakad és magával ragad. Hasonló a hasonlót vonzza. Tanítás, ősidők óta. Van, aki tudja, van, aki nem. Te pedig tapasztalod, hiszen az érzékeid oda visznek vissza, ahol azt láttad, amit szerettél volna, azt érezted, amit szerettél volna. Ők is azt látták, a szemek csillogásából, a mosolyra húzódó szájból, a vidám történetekből, amelyeket megosztottak veled és megosztottál velük az első találkozáson. Pedig vadidegen emberek voltak számodra, s te is nekik.
Milyen erő képes így magával ragadni embereket, hogy köröttetek már régen üres tér, szinte mindenki hazament, de ti még a padon üldögélve nevettek egymás történetein, s akár három évig is elhallgatnátok egymást, mert képesek vagytok felül emelkedni a mindennapi gondokon, mert képesek vagytok meglátni a jót az életben, mert képesek vagytok élvezni azt, ami körülvesz benneteket, és mert olyan emberek vagytok, akik kiemelkednek a tömegből.
Mi tesz képessé valakit arra, hogy kiemelkedjen a tömegből, magára vonja mások figyelmét? Életerő, energia? A varázsszó a "kisugárzás". Honnan terem az az emberben? Egyáltalán terem? Honnan létezik? Nem tudom a választ, te sem tudod. Nekem van ugyan egy kövem, amelyről nem feledkeztem meg, de továbbra sem nálam van a bölcsek köve. Azt tudom, hogy ha valakinek a szemébe nézel, láthatod, milyen....
Kivételes napnak érzem, amikor ilyen emberekkel találkozhatok. Így bármilyen fárasztó napot tudhatok magam mögött, ez akkor is egy ilyen kivételes nap volt.