Démonok

2017.10.05 08:03

Ez a szó motoszkált a fejemben reggel, amikor felébredtem.

Álmomban megjelent valaki, aki régebben okozott nekem néhány kellemetlen órát, érzést, idegességet… Álmomban furcsa kedvességgel érdeklődött hogylétem felől. Aztán köddé vált.  Talán a szürkés ködről asszociáltam a démon szóra.

Nem egy vidám szó, az biztos. Valami földöntúli, valami félelmetes, valami időtlen dolog jut eszünkbe róla először. Mesék, fantasztikus és kalandfilmek sokasága, aztán még valami más is. Saját démonjaink, amelyeket egyrészt a félelem, másrészt a stressz okozta trauma hoz létre. Vannak, hiába is próbáljuk tagadni őket. Mindenki tart, fél valamitől, bár ezt csak kevesen ismerik el.

Tudod, az a bizonyos „köszi, minden rendben van” mondat, a lehető legritkábban igaz. Mögötte midig van valami, amiről nem beszél szívesen az ember. Senki. Mert hát a démonokról senki sem beszél szívesen. Kellene. Ha nem adod ki magadból, ha nem beszélsz róla, előbb a lelkedet nyomorítja meg, aztán a lelki nyomor következményeként a tested lesz beteg. Beszéld ki, írd ki magadból, vagy állj bele és oldd meg!

Figyelj az álmaidra! A démonok sokszor jelennek meg az álmokban, s bár semmire sem emlékszel reggel, mégis verejtékben úszva ébredsz fel. A lelked, a belsőd, a tudatalattid már régen tudja, hogy baj van, de te nem figyeltél rá eléggé, nem hallgattad meg…  Na, persze! Hogy is tudna az a démonjaival foglakozni, akinek magára sincs ideje.

A démonok manapság nagyon is valós dolgok: a hitelek, a tartozások, a munkahely elvesztése, a megélhetés bizonytalansága, a családi élet felborulása, szakítás, válás, s az ezekkel járó összes herce-hurca, stresszhelyzetek, és azok az emberek, akik ezeket a helyzeteket okozzák, a stresszorok. Talán az a legrosszabb eset, amikor a démon egy személyhez köthető, amikor az álmaidban is kísért, amikor még akkor is görcsbe rándul a gyomrod és kiver a víz, amikor a közeledben sincs. Azt hiszem, az emberek démonjai közül, ők a legrosszabbak…

A leszámolás velük nehéznek tűnik, hatalmas bátorság kell hozzá. Hogy miért? Végtelenül egyszerű: ezeket a démonokat legtöbbször mi teremtjük magunknak.  Azaz, senki mással nem kell szembenézned, előbb csak magaddal. Az emberek többségének éppen ehhez nincs elég bátorsága.  Ez az első lépés, s ha ezen túl vagy, akkor a többi már gyerekjáték. Bele kell állni abba a bizonyos helyzetbe, szembenézni vele, s megtalálni a „démonűzés” leghatékonyabb módját.  Mindenkinél más az út, a mód, ahogyan a démonjaival elbánik. 

Csupán egyetlen dolog közös: a magadba nézés, a belső hangok meghallása, a magadra fordított figyelem.