Döntés
Állj a sarkadra és dönts! - hangzik sokszor a kérés, jótanács stb. De vajon mennyire könnyű vagy nehéz ezt megtenni, arra nincs recept, nincs leírás, nincs semmi, csupán Te magad vagy, akinek ezt vagy azt el kell döntenie. Súlyos a szó maga, hiszen valami konkrétumot, valami lezártat, valami befejezettet, valami szándékot, akaratot takar. Ha nagyon sarkítani akarjuk, akkor kétféle döntés létezik csak: érzelmi, amit egyértelműen az emóciók határoznak meg, mellőzve olykor információkat, tényeket, racionalitást. A másik ennek éppen az ellenkezője: számtalan információt beszerezve, tényekre alapozva, többféle szempontot figyelembe véve, racionális döntést hozunk. Igen ám! De arról senki nem beszél, mikor melyik a jó. Nagyjából tudjuk: üzleti szempontból a racionális, többszörösen körbejárt döntés a jó/lehet a jó. Persze, még így is csúszhat be nem várt nehézség, aprócska kisiklás.
Az érzelmi döntés esetén a szív szava dönt: hogyan is működik? Nagyon egyszerűen! Az agyunk, a szívünk egyetlen dologra tud koncentrálni, arra, amit, akit szeretünk... s vele kapcsolatban meghozott döntés mindig érzelmi alapokon nyugszik, ha nem... nos, akkor nagy a baj!
Létezik ennek egy másik vetülete is. Döntést hozunk akkor is, amikor azt választjuk, hogy jól vagy rosszul érezzük magunkat. Érzelmi viharok, bosszúságok, bántalmak, sérelmek, megbántások, örömök, vidámságok - mind-mind egy döntés eredményei. Történik velünk valami, ami rossz nekünk, lelki fájdalmat okoz, olyan mélyen érint, hogy azt hisszük a világ is összeomlik mellettünk, nem marad semmi. Ha most azt írom le, hogy rajtunk múlik meddig maradunk ebben az állapotban, mi döntünk arról, hogy egy-egy bennünket rosszul érintő döntés következményeinek megélésére mennyi időt szánunk - bizonyára idiótának tartotok majd, vagy azt mondjátok érzéketlen liba vagyok, pedig csupán racionálisan gondoltam végig a dolgot... és igazam van. Add meg az érzésnek, ami jár, egy órát, napot, hetet... Szenvedj, ha úgy tetszik, mert ezt akarod, de aztán emeld fel a fejed, és menj tovább...Az idő valóban mindent megold, csak nem mindegy mennyi ideig vagy benne.
Az alaptézis, hogy minden, ami velünk történik, a saját döntésünk eredménye, következménye... Tudom, hogy ez a mondat sem hangzik túl jól, de ez van! Ahogyan döntéseiddel képes vagy magadnak fájdalmat okozni, úgy képes vagy magadnak örömet is szerezni. Döntöttél: megveszed magadnak ezt a ruhát! Nagyszerű, hatalmas vigyor az arcodon, este már abban mész a buliba, és boldog vagy, mert dögösen nézel ki benne, buknak rád a pasik. Aztán ennyi, másnap már tudod, hogy a tied, így nem szánsz az örömködésre több időt. Vacsorát főzöl, várod a pasit, a szíved-lelked díszben van... és még órák, napok, hetek, hónapok, akár évek múlva is, mert úgy döntöttél, hogy ez jó neked, ettől boldog vagy... és ez tart egészen addig, amíg együtt vagy azzal, akit szeretsz.
Majd eltelik egy idő, megváltoznak a dolgok, rosszul érzed magad már a kapcsolatban, öröm helyett frusztrált vagy. Újabb döntés következik: szereted, de ebből így, nem kérsz. Vagy már sehogyan nem akarod, mert túl sok a sérelem. Nemet mondasz, kilépsz, elküldöd... bármit tehetsz, meghozod a döntést, de pocsékul érzed magad. Aztán napokig zombi vagy, nem találod a helyed, nem tudsz figyelni a munkádra, sőt a körülötted lévő emberekre sem. Rágódsz, hogy jól döntöttél-e vagy sem, nem kellett volna-e mégis adni egy esélyt, egy lehetőséget...Döntöttél? Igen! Akkor viseld a következményeit! Ám az megint csak egy döntés kérdése, hogy mennyi időt szánsz az adott kapcsolat "siratására", meddig tartod fenn a letargiás állapotot, meddig jó neked, hogy mindenki téged sajnál, együtt érez vele, s az örök kliséket, frázisokat szajkózza.
Életünk minden pillanatában hozunk egy döntést...jót, rosszat... ki dönti el? Helyetted senki. Minden döntés a tied, minden döntést te hozhatsz meg, minden döntés rólad szól, benne vagy...Te döntesz arról is, meddig akarsz szenvedni.
Emlékeztek a Mátrix 3. részére? AZ utolsó jelenetekben, amikor egymással harcolnak és Neo újra és újra feláll. Elhangzik egy nagyon fontos mondat:
Smith ügynök:
- Miért, Mr. Anderson, miért? Miért? Miért?
Neo:
- Mert ÉN ÍGY DÖNTÖTTEM!