Ébredés
Ma is bámultam kicsit a csillagokat. A csillagok és a Hold állása nagyon különleges dolgokra utalnak. Az asztrológusok szerint ez az időszak, értsd ez alatt augusztus 23-át, amikor is a Hold a Halak jegyéből a Kosba lép, az érzelmi életünk ébredéséhez vezethet. Hogy valójában ez mit is jelent, ki-ki eldöntheti magának. Én nem értek a csillagokhoz, a Hold állásához is vajmi kevés közöm és ismeretem van, csupán azt tudom leírni, amit én magam érzek, ami velem történik meg. Ma kivételesen a horoszkópomat is elolvastam. Nem hiszek benne, ámbátor néha szöget üt a fejembe a tartalma, amikor éppen eltalálja azt az érzést, ami a fejemben motoszkál.
Ma a horoszkópom is és a Holdállásnak boncolgatása is a kapcsolatokra vezethető vissza. Választás elé akar állítani mindkettő. Szerintük - lásd horoszkóp és Holdállás - nem döntöttem el még, hogy mit is akarok, illetve kit is akarok. Csoda tudja, de nem érzem úgy, hogy lenne miből, kiből választanom. Vagy mégis?! Ki mondja ezt meg nekem, ha én magam sem tudom?! Tudom, tudom, az számít, ami a szívemben van. Ott vannak dolgok, csak most mélyen eltemetve, várnak valamire, s talán egyszer majd a felszínre törnek... Csak azt nem tudom, hogy ilyenkor mi van azzal a sok-sok észérvnek mondott valamivel, ami néha ellepi az agyamat és megpróbál döntéseket kikényszeríteni belőlem olyankor is, amikor valójában én nem is vagyok döntési helyzetben. Meg kell élni egyiket is másikat is, hogy tudjuk mit akarunk igazán és mit nem. Nálam talán pillanatnyi elmezavart tükröz a bolygók állása, a csillagok és a Hold együttesen: ugyanis nem tudom pontosan megmondani, hogy mit is akarok. Vagyis tudom, csak talán magamnak sem merem kimomdani, megfogalmazni, pedig a mondat ott lebeg a szemem előtt, s még csak rózsaszín köd sem takarja :-)
Azt hiszem, ezzel a kérdéssel már többször is foglalkoztam. A legfontosabb az egészben az, hogy pontosan tudd megfogalmazni magadnak is mit akarsz, hogyan alkarod és milyen érzések kapcsolódnak hozzá, mert azt kapod. Nem magára a folyamatra kell koncentrálni, hanem mindig a végeredményre. Néha itt bukom el, s szerintem mások is. Nem a végcél lebeg előttünk, nem azt képzeljük el, éljük meg, hanem a folyamatot, s közben elfelejtkezünk ez érzésekről, a sok-sok jóról, amit ez hozhat nekünk. Az útra gondolunk, amely lehet gyötrelmes... és persze azt is kapjuk, gyötrelmes utat és fájó végeredményt. Szerintem hagyjuk ezt most ki. Marad a Hold állása sok-sok jóval, amit adhat nekünk. Nekem kifejezetten tetszik az a mondat miszerint az anyagi függetlenséget és a teremtő erők ébredését segítik elő a mai energiák. Sőt azzal is nagyon egyet értek, hogy felszínre törhetnek a múltban szerzett ismeretek és energiák. Ez utóbbiakra azonban nem csupán a mai napon volt szükségem, s nem csupán holnap lesz, hanem mindig... Az energia éltető erő! S vajon mindig tudjuk honnan ered?
Nem tudom Te hogy vagy vele, de én szeretem tudni, honnan és miből, kitől kapom azt az erőt, energiát, ami minden egyes nappal tovább visz, lendületet ad, ébren és éberen tart...
Hogy a csillagokból jön-e vagy másból, nem ez számít, hanem az, ahogyan téged, engem, másokat tovább visz, átlendít nehezebb dolgokon, feldolgoz, átír, megemészt, felold és gyógyít... a lényeg az, hogy jól érezd magad és hagyd bátran áramlani a legerősebb, legmegrázóbb érzéseket is, amelyek aztán gyógyulást hoznak minden lelki kínra...