Elakadás

2019.07.05 19:47

Elakadtam valahol… Azaz kiakadtam, beakadtam. Már magam sem tudom, csak azt, hogy fáj. Fáj, ha ülök, fáj, ha állok, ha fekszem, ha járok… Valami irtózatos kín, amikor reggel csörög az óra (újabban a telefon), hogy ébresztő, munka van, menni kell. Aztán amikor másznál le az ágyról félkómásan, hogy kibotorkálj az első kávédig, akkor jössz rá, hogy nem működsz. Nem tudsz felülni, mert minden mozdulat fáj, nem tudsz leszállni az ágyról, mert nem hajlik a derekad, hajlik, csak iszonyatos kínok közepette. Felállnál, de az már nem megy, mintegy hajlott hátú százéves néni kecmeregsz le az ágyról, hogy aztán négykézláb folytasd az utad a megváltásnak hitt kávédig.

A gondolatsorban csak eddig jutsz, mert az izmok, ínak, idegek nem engednek, gúzsba kötnek, s könnyekkel a szemedben jutsz el addig a gondolatig, hogy ma bizonyára nem jutsz el a munkahelyig, de talán még az orvosig sem. Talán a gyógyszeres szekrényig nagy nehezen elvonszolod magad, hogy valami csoda tablettától megváltást remélj.

Nem segít. Tudhatnád, tapasztaltad már, hogy vannak helyzetek, amikor a tabletta nem segít…

Már két hete kínlódsz, ugyan már dolgozol, próbálod szinten tartani magad, de nem megy. Már a lórúgás jellegű gyógyszer sem segít. Csak ülsz, nézel ki a fejedből, a gondolatok ezerrel rohangálnak a fejedben a „mitől van ez?” kérdéssel. Sokat ültem? Na, igen, ülőmunkát végzel, másképpen nem is lehet. Meghúzódott a derekam? Persze, az is lehet, de hol? Hatalmas edzésekbe már nem veted bele magad, a könnyű mozgástól pedig nem csípődhet be az ideg. Még marad a „rosszul léptem? rosszul mozdultam? rosszul ültem, álltam, aludtam?” kérdéssor, de ezekre sincs igazi válasz.

Aztán üldögélsz, olvasgatsz, és megakad a szemed a szón: „elakadás”. A felismerés nem esik jól. Elakadtál. Nem a szó a hétköznapi értelmében, hiszen nincs előtted semmi, és kocsiddal sem ragadtál a sárba, mert hogy eső sem volt, föld sincs a közeledben, csak beton… Ez másfajta elakadás. Ott bent, legbelül… Ott van valami, ami nem hagyja áradni az energiát, ott van valami, ami megakaszt, ami visszahúz, ami leszívja az energiáidat.

Oké, de miért fáj a derekad?  Azért, mert nem figyeltél arra a kis belső suttogó hangra, nem figyeltél rá akkor sem, amikor már kiabálta, hogy „ne tedd ezt magaddal!” Aztán rájött, hogy ez neked nem elég, mert nem figyelsz rá, ezért hát bevetett valami olyasmit, ami megállított, ami figyelemre késztet, sőt elveszi az összes figyelmedet, mert ha fáj valamid, akkor csak arra tudsz koncentrálni…

A fizikai fájdalom jelzés, hogy valami nincs rendben veled, valahol elakadtál. Még a fájdalom erős, de már tudod, hogy másra kell figyelned, hogy válaszokat találj.

Kellemes nyári este, lágy szellő, lustán kanyargó nagy folyó, és Te, aki a parton üldögélsz és keresed magadban az elakadás okait. Belső munka, nehéz, és a felismerés olykor még nagyobb zavart okoz, mert változást hoz…

Fotó: Internet/Rumi