.jpg?ph=8b00ed66c6)
Elfeledett emberek
Az élet furcsaságai... nagyon sok van, legalább is sokszor azt hisszük, hogy az, amivel éppen szembesültünk az élet egyik különös furcsasága. Pedig nem! Ez is saját döntéseink eredménye. Például ott vannak az emberek, akik körülöttünk vannak életünk egy-egy bizonyos szakaszában, aztán eltűnnek mellőlünk, majd újak jönnek, s azok is eltűnnek. Sokszor gondolkoztam már erről, kerestem az okokat, vélteket, valósakat, miérteket. Azt már tudjuk, hogy a miértekre sosincs kielégítő válasz, s minél inkább keresed valaminek a gyökerét, annál inkább nem azt kapod, amit szeretnél. Sőt, lehet, hogy rosszabbat. Miért ment el ez? Miért lépett ki az életemből valaki, miért választott más párt, más barátot, más társaságot? Keresheted a másik válaszát, úgy sem találod meg. Gyárthatsz teóriákat, ideológiákat a történésekre, de egyik sem lesz igaz, mert ez csak a te nézőpontod. Ha te mentél el, te döntöttél így, ha a másik, akkor az a másik döntése volt. Vagy megérted és elfogadod vagy keseregsz, és ezzel megmérgezed az életedet.
Miért is változnak az emberek körülöttünk, s miért maradnak hosszú távon meg a barátaink? A kérdés első részére talán egyszerűbb a válasz: mert mi magunk is folyamatosan változunk, még ha a külsőnkön nem is szembetűnő olykor a változás (a szerencsésebbeknél), de a belsőnk, az értékítéletünk, a hiteink, a vágyaink, az álmaink folyamatosan változnak, alakulnak, s alakítanak bennünket is. A környezet is változik, s az egy újabb fajta átalakulást eredményez - jobb esetben -, rosszabb esetben iszonyú kínnal éljük meg a változást, mert mi nem akarunk változni, változtatni semmin és senkin. Ez utóbbi a céltalan emberek élete, akik belesavanyodva az unalomba és a rutinba próbálják fenntartani a tarthatatlant, s közben szenvednek. Ők azok, akik szerint a világ, a földrész, az ország, a város, a szomszéd a hibás mindenért, ő csak sodródik a világgal széttárt karokkal, mert képtelen követni azt. Hogy hogyan lehet őket felrázni? Sehogy, mert ezek az emberek azok, akik hitük szerint mindent tudnak a világról, s nekik már nem lehet újat mondani... vagy a másik véglet, akik azt mondják, hogy a sorsunk meg van írva és ennek így kell lennie. Egy fenét!
Nagyon sokszor elmondtam már, hogy minden, ami velünk történik az saját döntésünk eredménye. És azt is meg tudjuk keresni, mikor is hoztuk ezt a döntést és mi motivált bennünket akkor, vagy éppen mi nem. Fajsúlyos kérdések ezek is. A múltban való kutakodás, a gyökerekig való visszakeresés nem hozza meg a várt eredményt, ugyanis minél többet vájkálsz a múltadban, annál több élményt hozol át onnan, s éled meg a jelenben is. Ha azért teszed, mert ott csuda jó dolgok történtek veled, akkor csak tedd, emlékezz minél több szép, mosolygós, vidám pillanatra, éld át őket újra, s hozd át a jelen történéseibe, illetve vidd tovább a jövődbe. Ám, ha nem találkozol mással a múltadban csak kesergéssel, szomorúsággal, tépelődéssel, kételyekkel, bántó érzésekkel, sikertelenséggel és depresszióval, akkor jobb, ha a múltadnak azt a részét egy lezárt dobozba rakod, s a pince mélyén egy sötét lyukba helyezed el. Ez ugyanis semmiféle pozitívumot nem tesz az életedhez... mint egy métely belefolyik, beleszivárog a jelenedbe, meghatározza a jövődet. Ha még mindig a múltban élsz, a múlt történésein rágódsz okokat, magyarázatokat keresve, akkor a jövődet is ez fogja meghatározni...
Most kérdem én: kell ez neked????
Ugyan, dehogy!
No, akkor éppen ideje, hogy új célokat tűzzél ki, új emberekkel találkozz, új kapcsolatokat építs. Mindezekre azért van szükséged, mert ezekből tanulsz.
Néha elcsodálkozom, amikor egy számomra más esetben teljesen idegennek tűnő dologgal, vagy éppen egy olyan személyiséggel találkozom, amit és akit nem ismerek. Furán idegen és távol áll tőlem az egész. Mégis találkoztam vele, időt töltöttem vele, megismertem, tapasztalatokat szereztem... Minden találkozásnak van oka, véletlenek nincsenek... valamit mindenképpen tanulsz belőle. Ha mást nem, azt, hogy hogyan ne csinálj valamit, ha mást nem, azt, hogy meglásd saját magadat benne... ha mást nem, akkor azt, hogyan érdemes élni, tenni bizonyos dolgokat... ha mást nem, akkor új nézőpontot látsz, tapasztalsz meg, új helyzettel találkozol... ha mást nem, akkor megismertél egy új embert, másfajta hitekkel, másfajta felfogással... ha más nem, de legalább szélesedett a világod.
Ezekre jók azok az emberek, akikkel találkozunk ezen a hosszú úton.