Elmúlás
Ezen a napon nem jut más eszembe. A mai nap a Holt Lelkek ünnepe - ők szimbolizálják számomra az Élet múlandóságát. Ilyenkor megállok egy pillantra, elgondolkozom a életem történésein, számba veszem azokat, akik már nem lehetnek részei annak. Tisztelettel fejet hajtok előttük, s szabadjára engedem az emlékezés könnyeit. Gyertyát gyújtok, nézem a fények játékát, felidézek olyan történéseket, amelyeket közösen éltünk át, vidáman, nevetve, örülve az Élet apró pillanatainak. Aztán letörlöm az utolsó könnycseppet is a szememről, búcsút veszek ismét szeretteimtől... és csendben tovább megyek.
Születtünk, meg is kell halnunk - tény, az Élet körforgásának alaptézise. Ki, miben hisz? A végleges távozásban, az újjászületésben, a Mennyek Országában, a Pokol Bugyraiban, végül is majdnem mindegy, a veszteség, a másik fizikai lényének elvesztése, iszonyatos fájdalommal jár. Az Élet pedig megy tovább - újabb frázis, ami talán segít, talán nem, de ez is tény, hiszen az itt maradottaknak élniük kell tovább...
Egy szál gyertya...