Elmúlás

2021.03.25 17:59

Számtalanszor eszünkbe jut ez a szó, mostanában különösen. Mérhetetlen szomorúságot hordoz, a véglegességet, a soha vissza nem fordítható eseményt.

Most különösen fáj ez szó. A napokban kaptam hírt arról, hogy elment egy kedves ismerős, aki talán több is volt, mint ismerős, azonosak voltak a gyökereink, a közegünk, az életünk bizonyos szakaszai. Egyidősök voltunk. Elment, feladta a küzdelmet. Mérhetetlen űrt és szomorúságot hagyva maga után. És persze gondolatokat, mert az ember ilyenkor számot vet saját magával. Végigondolja az életét, és keresi az okokat, a miérteket.

A másik szomorú hír részben a családomhoz kötődik. Azt mondja meg nekem valaki, hogyan lehet azt túlélni, hogy öt órán belül elveszítesz egy édesanyát és egy édesapát? Hogyan lehet túlélni azt, hogy minden, ami a családot jelentette, öt óra alatt elveszett. Elképzelni sem tudom az érzést, a fájdalmat… Kegyetlenség…

Csak ritkán olvasok híreket, mert mostanában minden híradás tele van szomorúsággal, bánattal, az elmúlással. Már nem akarom hallani. Legszívesebben bedugnám a fülem, csak hogy ne halljam… Eszembe jut, amiket a nagy járványokról olvastam, némelyik több száz évvel ezelőtt volt. Ez most van, és súlyos. Vannak szabályok, betartod, odafigyelsz, aztán mégis 39 fokos lázzal fekszel – jobb esetben – otthon, és nem lélegeztetőgépen valamelyik kórházban. Miért?

Nem csupán ezernyi megválaszolatlan kérdés kering a fejedben, hanem sok-sok lelki dilemma, amelyeket a pandémia hozott magával, és amelyekkel időről időre meg kell birkóznod, mert mást diktálna a szíved és mást a tudatod. Hadakozol, főleg magaddal, mert jól akarsz dönteni. Óriási dilemma, amikor a 86 éves édesanyád 300 kilométerre van tőled. Nem jön, nem mozdul, mert maradni akar az ő kis közegében, a „helyén”, „apád közelében”, a temető közelében, bár kimenni már rég nem tud egyedül.

 Mennél, látogatnád, vele lennél, de közben dolgoznod kell, élned kell… Maradnál, mert tudod, hogy vírus van, pandémia van, és nem szívesen vinnéd haza a kórt. Mert mi van, ha te nem leszel beteg, de elviszed a vírust. Nem élné túl, te pedig egész hátralévő életedben hordoznád magadban a lelkiismereted mázsás súlyát. Ha mész ez a baj, ha nem mész, az a baj. Nehéz helyzet és nem győzhetsz, mert nincs jó döntés. A két rossz közül választhatsz. A hadakozás másik fronton is megy, mert nem kell a vakcina, nem kell a védőoltás, mereven elzárkózik. És te immár újabb hadszintéren állsz, és itt sem nyerhetsz…

Az elmúlás pedig ott lebeg a fejed fölött, csupán a gondolata is megmérgezi a mindennapjaidat.