Elveszett szavak

2016.02.09 06:49

Az írásban a legborzasztóbb, amikor írnál, lenne mit mondanod, és mégsem találod hozzá a szavakat. Elkezdesz írni, várod, hogy majd úgyis szárnyalnak a gondolatok... vársz néhány percet... aztán semmi, újabb néhány perc és újabb semmi... No, ilyenkor mi van?! Állsz és nézel, gondolkodsz, hogy mit is kellene tenned... Tulajdonképpen semmit nem kell tenni! Ami ki akar jönni belőled, úgyis kijön, ami meg nem jön ki, annak még nincs itt az ideje. Máskor szállnak, repülnek a gondolatok, egymást kergetve, megelőzve, túlszárnyalva, máskor pedig elcsendesedve várják a pillanatot, hogy egyszer csak előtörhessenek.

Hagyd érni őket! Van az úgy, hogy eltűnnek a fejedből, olyankor csak ülsz némán, várod, hogy történjen valami. Pedig olyankor az a jó, ha nem történik semmi. Most akkor, mi van? Naponta mintegy hatvanezer gondolat cikázik át az agyunkon, néha nekik is kell egy kis pihenő... Nem azért mert elfáradnak... azért, mert teret akarnak engedni Neked! Ha jól figyelsz és észreveszed, amikor elcsendesednek, akkor az azért van, hogy meghallhasd végre saját magad.

Ilyenkor nem megy az írás... ilyenkor a csend az egyetlen dolog, amire figyelned kell. És majd észrveszed, hogy néha milyen hangos a csend....