.jpg?ph=8b00ed66c6)
Fehér lap
Ha úgy veszem, akkor ez egy kézzel fogható dolog, ha úgy veszem, akkor ez megint egy metafora. Ha egy üres papírnak látom csak, akkor nincs vele sok dolgom… Én sosem látom csupán egy üres fehér lapnak. Engem ez mindig arra ösztönöz, hogy azt a lapot meg kell tölteni valamivel. Persze, használhatnám másra is, készíthetnék belőle, mondjuk origami csónakot, madarat, sótartót – ez volt életem első origamija. Lehetne összehajtogatott alátét is egy billegő asztal lába alatt. De az üres lap nem erre való.
Az üres lap arra való, hogy megtöltsük írással vagy rajzoljunk rá valamit. A rajz lehet bármi: szép, csúnya, fekete, színes. Szubjektív a megítélése minden rajznak, mint általában minden papírra vetett dolognak. Szívesen veszem a kezembe a színes ceruzákat is, de a rajz nem az én műfajom. Én inkább leírom azt, amit más megrajzol. Igyekszem úgy írni, hogy az akár rajzolható is lehetne, ha valaki egyszer nekilátna…
Az írás gondolatok kifejezése, formába öntése, egyfajta művészet. Az írás mint a kommunikáció egyik eszköze pedig nagyon sok mindenre jó. Nagyon sokféle dolgot művelünk az írással: beszámolókat, terveket, projekteket írunk, leveleket, tájékoztatókat, kiadványokat… Ez a sor meglehetősen hosszú. A hétköznapok velejárója, szükséges. A munkán túl azonban van az írásnak egy nagyon fontos tulajdonsága: könnyít az ember lelkén.
Biztosan sokszor olvastad, hallottad már, hogy ülj le, és írd ki magadból mindazt, ami bánt, ami foglalkoztat. Adj ki magadból mindent! Bizonyított tény – s most hadd ne gyűjtsem be az összes erről született tanulmányt – hogy a fejünkből, a lelkünkből kiírt gondolatokkal, sokkal könnyebben tudunk bánni. Ha ki tudod adni magadból, az már fél siker. Ha leírtad, akkor másképpen látod: már nem olyan súlyos, már nem annyira fáj… Tudod, hogy ott van, látod leírva feketén-fehéren, s amíg írod, talán az is tisztul benned, hogyan tudod kezelni ezt. Nagyon érdekes, hogy a pozitív gondolatokat, az örömöt, a boldogságot nem nagyon szoktuk leírni. A tudós emberek azt mondják, hogy azt írd ki magadból, ami fáj. Ha naplót vezetsz, abban persze szerepelnek a jó dolgok is, mert ott azt írod le, ami éppen történik/történt veled. Egyébként mindkettő nagyon jó dolog. Egy próbát mindenképpen megér.
Azt a bizonyos papírlapot pedig meg lehet tölteni mással is, nem csupán a bánatot, fájdalmat, frusztrációt okozó dolgokkal. Azon az üres lapon helye lenne az álmoknak, vágyaknak, céloknak is. Megpróbáltad már megfogalmazni? Nosza, láss csak neki! Egyszerűnek tűnik, pedig ez egy nehéz és hosszadalmas feladat, és persze egyetlen üres fehér papír soha nem elég hozzá.
Legyen kéznél mindig elég fehér lapod…