.jpg?ph=8b00ed66c6)
Féltékenység
Mondhatni "zöld szemű szörny". Utálatos egy jószág ez kétségtelen. Mivel vizuális típus vagyok el is tudom képzelni, amint hatalmas sárkány fejében mindent széttépő fogakkal, villogó zöld szemekkel vicsorít rám abban a hiszemben, hogy majd halálra rémülök tőle. Megmarna, belém vájná éles körmét, hogy fájdalmat okozzon, bántson, megalázzon! Hát nem! Nem vagyok az az ijedős fajta. Ahhoz, hogy ez a szörny feltámadjon, támadásba lendüljön azért kicsit több mindenre van szükség. Lássuk csak!
Ha pasi vagyok, teszem fel, akkor mire figyelek... Valójában nem tudom, nem vagyok pasi, csak gondolom. De ha annak a pasinak van szeme, akkor elég, ha csak ránéz a nőre és azonnal tudja, hogy valami nem stimmel. Előbb még nem sejti miért is ragyog a párjának a szeme, miért is öltözik figyelmesebben, miért is megy a sarki közértbe tűsarkúban, miért is tűnik el hetente kétszer több órát a barátnőivel csevegni. Többet megy fodrászhoz, kozmetikába, körmöshöz, talán még a fitness terem környékére is többször elmegy....mondom környékére! :-). És talán a telefont is óvatosabban veszi fel, kivonul, amikor hívása érkezik, az sms-eket pedig legyintve veszi tudomásul, hogy "nem fontos", aztán alig várja, hogy párja legalább az illemhelyre bevonuljon egy percre. Ezek jelek! Nem árt figyelni rájuk. Talán kevésbé észrevehető, ha a pasi egész nap robotol és csak késő este érkezik haza. Akkor viszont finom vacsora várja, így aztán hajlamos az apró dolgok felett átsiklani.
Ha nő vagyok, teszem fel, akkor nagyjából ugyanezekre a dolgokra figyelek, az öltözködésre, a több sportra, a több baráti sörözésre, a több "fiús" programra, üzleti vacsorákra, ebédekre, rúzsfoltokra, szemfesték maradványokra, hajszálakra. A kozmetika, fodrász, manikűr ez esetben talán nem szempont, de helyette van más. Elhúzódó céges megbeszélések, esti találkozó a főnökkel, üzleti út, legalább két napra...A telefonnal ugyanaz a helyzet. Fontos hívás, négyszemközt kell megbeszélni. Árulkodó jel, ha többet kapsz virágot, bonbont, amit tulajdonképpen nem is szeretsz, ajándékot...Vajon miért is akar kiengesztelni? Eszedbe sem jut, hogy csak szimplán örömet akar szerezni. Persze, ha a homokba dugod a fejed... akkor az a Te dolgod. Így sokkal inkább magaddal lesz elszámolni valód, semmint vele.
De! És ez a de nagyon fontos, mert mi emberek nagyon jól tudjuk, hogyan oszlassuk el a másikban a "zöld szemű szörny" növekedésének a csíráját is. Legtöbbször a hölgyek alkalmazzák ezt a módszert. (okos emberek írták le). Közhelynek számít, de mégis igaz, hogy "legjobb védekezés a támadás"! Ha egy nő megcsalja a párját, akkor azzal védekezik, hogy kivetíti a másikra: azaz okkal, ok nélkül vádaskodik, keresi a hibát, keresi a lehetőséget, hogy támadhasson, önigazolást keresve ezzel saját félrelépésére. Özön telefon, ha kell, ha nem, és fogcsikorgatva veszi tudomásul, hogy a másik tárgyal, megbeszélésen van...stb. Próbál dolgozni. A férfiak ugyanazt teszik, gyakorlatilag a "sima kákán" is görcsöt keresnek, igazolandó saját tetteiket.
Nos, a megoldás elég bonyolult erre a helyzetre, mert amikor ezek bekövetkeznek, akkor legtöbbször már túl sok dolog van az emberek, párok mögött. A kilépés, valami újnak a kezdete hatalmas veszteségekkel jár. Megéri, nem éri meg? Tegyem? Ne tegyem? A kérdés csak az, hogy ilyenkor hol van az ember saját boldogsága? Meddig éri meg viszonylagos kényelemben élni, de erőtlenül, boldogság nélkül, tipródva, hogy hol is rontottam el? Müller Péter egyik írásában úgy jellemezte a helyzetet, hogy "soha ilyen pocsék állapotban nem voltak a párkapcsolatok, mint jelen társadalmunkban". Szörnyen hangzik. A legszörnyűbb benne az, hogy ezeket mi okozzuk. Mi, emberek.
Fel kell nőnünk a feladathoz. Talán unásig ismételt dolgok kellenek hozzá, mint szeretet, megértés, megbecsülés, hit, őszinteség... Ha ez utóbbi nem megy, akkor nem kell tovább csinálni, mert nincs értelme...
Hogy létezik e az igazi, akivel nem kell azt átélni? Sokak szerint igen. Én most kölcsönvettem a néha kicsit arrogáns és nyers Csernus Imre szavait, aki viszont olykor meghökkentő kijelentéseivel képes az emberek elé tükröt tartani, olyannyira, hogy fájnak a szavai. Ezek a szavak itt nem fájnak, de fontosak nagyon: "Ha érzelmileg és szellemileg felnövünk, nem rohanunk, nem görcsölünk, akkor egy idő múlva meg fogjuk találni azt, aki hasonló vonásokkal rendelkezik, akit lehet halálunkig tisztelni. Halálunkig felnézni rá. Halálunkig égni és lobogni érte. Bár sokán mondják, hogy halálig tartó szerelem nem létezik, én ezt nem hiszem el! Én azt állítom, hogy van! De a testi-lelki csiszoltság elengedhetetlen hozzá!”