Férfi szépségverseny...

2013.06.09 18:21

Azt gondoltam előbb kihagyom a mai napot, aztán mégsem. Határozott vagyok...vagy mégsem? Ám mivel meglehetősen „hullás” állagú vagyok, úgy döntöttem, nem írok, hanem előveszem egy korábbi írásomat, amely még nem igazán kapott publicitást…

Honnan van? Abból az időből, amikor még azt gondoltam, hogy egy komoly párkereső oldalon talán megtalálom álmaim lovagját a fehér lovon, de legalább is egy fehér Jaguárban…No, nem így volt, de értékes tapasztalatokat szereztem, amelyeket időnként meg is osztok majd…

Két évvel ezelőtt, december…..”Most pár perce bekukkantottam a férfi szépségverseny oldalaira. Kíváncsi nő vagyok, nem olyan más életében turkálós fajta, ez nálam inkább információgyűjtés féle. Nem érdekelnek a celebek, nem csámcsogok a szomszéd vagy az ismerős életén, nem vagyok pletykálós fajta. Na jó! Néha egy kicsit, de csak ha a barátnőimről van szó! :) Azért azt meg kell mondanom, hogy időnként éppen a kíváncsiságom sodor lehetetlen helyzetbe. Szerencsére ez ritka. Nem erről akarok ma írni. Szóval a férfi szépségverseny oldalait lapozgatva megállapítottam, hogy még mindig ugyanazok néznek rám vissza, mint X idővel ezelőtt. Ez valamiféle sport? Ott maradunk a társkeresőn, hogy pontokat gyűjtsünk be? Igaz, hogy nőt, hölgyet, lányt, bombázót, banyát nem találunk, de legalább pontot kaptunk!!! Van, aki kifejezetten kéri, hogy pontozzák! Én még soha senkit nem pontoztam, szerintem ugyanis nem ez számít. Azt szokták mondani, hogy egy pasi már akkor is jól néz ki, ha egy fokkal szebb az ördögnél. Ez a "szép és jóképű vagyok" dolog eléggé szubjektív műfaj. Lehet, hogy aki nekem bejön, arra a barátnőm azt mondja pfúj! Bármi máson akár egy perc alatt, de egy pasi miatt sohasem tudnánk veszekedni. Egyébként sem szoktunk.

A pasi szépségverseny témakörétől odáig akartam eljutni, hogy ápoltság, csak valahogy mindig elkanyarodok a témától, pedig ez egy nagyon is fontos dolog. Látok egészen sármos pasikat,látok kicsit kevésbé rendezetteket, és látok.... no ezt inkább hagyjuk! Ilyenkor szoktam csendesen megjegyezni, hogy némi önkritikát kellene gyakorolni. Nem tudom más nők, hogy vannak vele, de nálam egy találkozó kimenetelét eldönti a kéz és a cipő. Lehet a világ legjóképűbb pasija, ha a keze és a cipője nincs rendbe. Emlékeztek a régi olasz filmekre? Édes élet, meg a többi... Az olasz pasik mindig a cipőjüket törölgették. A férfiak jelentős része éppen erre a két dologra nem fordít elég figyelmet. Ápoltnak tűnik, időnként ájuldozom a parfümfelhőtől, csak a cipője poros, olykor sáros, és a kezén is akadnak hiányos pontok...köröm, körömágy, a többit inkább nem említem.

Persze, ez nem úgy történik, hogy találkozókor azt mondom: állj, mutasd a kezed és a cipőd, hanem nagyjából ugyanúgy, ahogyan egy férfi végigmér egy nőt, aprólékosan, pontról pontra, a számára fontos részeknél elidőzve. Azt hiszem, mi nők is ezt tesszük, diszkréten, ahogy kell. Egyébként megjegyzem, az erre az oldalra felrakott fotókból nagyon sok mindenre lehet következtetni: abból, ahogyan áll egy férfi, ahogyan pózol, ahogyan néz azon a fotón, ahogyan elbújik a napszemüvege mögé. (Mondom ezt most én, aki szintén bujdokol még egy kicsit.) A vicces az egészben az, hogy olyan pasik is a szépségverseny lista elején vannak, akiknek a fotója nem publikus.

Ugyanez igaz a hölgyekre is... már ha valaki veszi a fáradtságot és alaposan megnézi azokat a képeket.”