Ha még egyszer

2014.04.17 08:02

Hányszor és hányszor elmondjuk ezt a mondatot magunkban, mindig megfogadva, hogy soha többé nem követjük el azt a hibát, nem tesszük meg ezt vagy azt a lépést, nem állunk valakivel szóba… stb. Aztán mikor megint elkövetjük, fogjuk a fejünket, hogy már megint mi a csodát tettünk. Legtöbbször saját magunkkal tesszük. Ugyanannak a dolognak többször kell megtörténnie, hogy észrevegyük, már megint beleléptünk ugyanabba a pocsolyába. Erre szoktuk mondani, hogy az okos ember más kárán tanul, az oktondi meg még a sajátjából sem. Vagy legalább is kell néhány kör, hogy rájöjjünk, melyik is az ördögi körből kivezető vékonyka ösvény.

Persze, a „ha még egyszer” vonatkozhat másra is, nem csupán az általunk újra és újra elkövetett marhaságok kimagyarázására. Kezdődhet a mondat úgy is, hogy „ha még egyszer… fiatal lennék!” Vagy „ha még egyszer találkozhatnék vele!” Vagy, „ha még egyszer elmondhatnám neki!” A fájó az ezekben a mondatokban, hogy mindegyik egy, a múlt valamelyik idősíkjában elmulasztott, már vissza nem hozható eseményről szól. A gáz benne az, hogy nagyon sokszor lelkiismereti gondokat okoz egy ilyen mondat. Ami volt, elmúlt, tedd magad túl rajta, mert csak tovább gyötör, marcangol, eszi a lelkedet, és előbb-utóbb ezek a lélekmarcangoló „micsodák” fizikai fájdalomban is megjelennek.

Szóval, nem érdemes a „ha még egyszer” mondatokkal játszani. Mert, mi lenne, ha még egyszer mindent elölről kezdenél? Másképpen tennéd? Ugyan! Dehogy! Ugyanígy tennéd, mert akkor, éppen abban a pillanatban, ezeket a döntéseket ítélted jónak. És persze, még nem is tudtad vagy nem is gondoltál rá, hogy dönthetsz másképpen is…

No, azért, ha még egyszer újra születhetnék, akkor egy erdő közepén egy kis házban élnék, csöndesen, hallgatva a madarak énekét, élvezve az erdő illatát, és sokkal többet írnék nektek szép történeteket…