Ha tudnám...

2015.11.30 20:32

Ha tudnám, mit szeretnék, megosztanám veled. Mindent megosztanék, elkiabálnék, hallja meg az egész világ! Túlharsognék minden harsonát, trombitát, hegedűt és zongorát… Ha tudnám, mit szeretnék…

Néha csak ülök a gépem előtt, nézem a klaviatúrát, ha csak tollam lenne, akkor bizonyosan a végét rágnám azon törve a fejem, mit is szeretnék. Mit írjak le, mit szeretnék?

Mit is? Békét, nyugalmat. Olyan elcsépeltnek, unalmasnak tűnik ez a két szó, de tudjátok mit, szerintem mindenki csak erre vágyik. Jó hírekre, kellemes, nyugalmas napokra, nem a főnök idegességére, a kolléga intrikájára, a családi bajokra, hitelre, tartozásra, kínlódásra, kihívásra. Van elég! És elég!

Elég!

Egy békés, csendes estére a kanapén üldögélve, figyelve a gyertya vagy a kandalló lobbanó lángját, hallgatva a tűz ropogását, hallgatni a lágy dallamokat, a lustán szálló illatokat, lesni a szomszéd ablakából átszűrődő fényeket, a puha hóesést, érezni a csikorgó hideget, látni a pírt a másik arcán, érzeni a jóleső borzongást, a forralt bor ízét, a kenyérlángos csábító illatát, a vanília zamatát…

Ha tudnám, mit szeretnék, biztosan idilli napokról álmodnék. Lusta reggelekről, amikor a téli nap gyenge sugara bekandikál az ablakon, amikor a kakas sem ébred hét előtt, amikor a gőzölgő kávé illata belopódzik a szobába, amikor csendes léptekből boldog ölelés lesz…

Ha tudnám, mit szeretnék, akkor nagy családról álmodnék. Egyszer békés vacsorákról, máskor hangos kacagásról, finom bor mámorában felkavart heves vitákról, a világ dolgairól, egy jobb világról.

Ha tudnám, mit szeretnék, akkor boldog embereket képzelnék magam köré, akikkel jó együtt lenni, akikhez jó tartozni, mert tudják, ki vagyok, tudják, mit gondolok az életről, a családról, a barátokról, a világról.

Azt hiszem, tudom, mit akarok… Ezt akarom. Mindet!