Hetek, hónapok
Elszaladnak. Észre sem veszed, csak azt érzed, hogy valami hiányzik, mintha kimaradtál volna valamiből, de magad sem tudod, miből is… Vagy benne vagy, benne voltál valami másban és a többi dolog lényegét vesztette egy időre, most pedig keresed.
Néha ezt érzem én is.
Lassan két hónapja annak, hogy egy árva sort sem írtam. Na, jó, talán ez így nem igaz, de mégis… Hosszabb lélegzetű dolgot nem írtam. Vagyis ez sem igaz, írtam, csak más jellegűt, más tartalmút, másoknak, másról…
Rohant az idő. Hiányérzetem van. Lassan rájövök, hogy minek is voltam híján az elmúlt időszakban. Ihlet? Inspiráció? Mások könyvek sorozatát írták-e témáról, akkor hogyan is akarhatnám én egy rövidke blogbejegyzésbe sűríteni az egészet? Az ihlet, inspiráció, késztetés jön magától, akár egy fuvallatnyi szellővel, akár egy hatalmas szívdobbanással, egy halk hanggal, egy hangosan bömbölő zenével, bármivel... Állítólag tanulható is, de én ebben nem hiszek.
Nos, néha nem jön. El kell fogadni, türelmesen ki kell várni ennek az időszaknak is a végét.
Tudjátok, azért elgondolkodtató… Amikor megáll a toll a kezedben – képletesen szólva –, akkor az olyan, mintha elzárták volna a „gondolatok csapját”, vagy kirakták volna az „elfogyott – sold out” táblát. Valójában nem ez történik, csak az, hogy másfajta gondolatok lepik el az agyad összes apró tekervényét, járatát, és már nem fér bele semmi más… Sokszor jó dolgokkal van tele a fejed, sokszor rosszakkal. Nyilván attól függ, mi foglalkoztat éppen, mi az, ami mindent felül ír.
Jó dolgok írták felül.
Majd jövök…