Hol a boldogság mostanában?
A költő kölcsönvett szavai nagyon egyszerűen hangzanak, ám valójában nagyon bonyolult a dolog. Folytathatnám újra kölcsönvett szavakkal, de az csak részben lenne igaz. Mélyebb értelmet kell keresni és mélyebben rejtőző igazságokra kell fényt deríteni. Néha kísérletet teszek rá én is, néha egyszerűen csak hagyom, hogy az Élet történései hozzák a meg a világosságot.
Az Élet történéseinek egy szintje a „meleg szoba” – a költő után szabadon −, amely sokaknak valóban a boldogság egy szintje, mert más nem jutott. Láttam a minap, szembesültem vele, s nagyon fájt. A 21. században emberek, embertelen körülmények között, s nekünk olykor csak annyi bajunk van, miért is nem tudjuk megvenni azt a bizonyos órát, cipőt, táskát vagy a legújabb, világraszóló kütyüt. Bár ezek a dolgok egymástól nagyon távol vannak, valójában még sincs közöttük nagy különbség, mert egyfajta boldogságot hoznak. Kinek így, kinek úgy! Itt abba is hagyom ennek a témának a boncolgatását, mert csak belesajdul a szívem…
A boldogság: egy aprócska mosoly az arcodon, egy ragyogó csillag a szemedben, egy nyugodt perc az életedben, egy kimondott szó, egy érintés, egy kedves gesztus – mind-mind a boldogság forrásai… Mindaz, ahogy viszonyulsz a dolgokhoz, ahogyan látod, hallod, érzed őket, amit számodra jelentenek. Nem mindenkinek ugyanaz. Akad, akinek mást jelent mindez, akad, aki többet akar, akad, aki mástól várja a boldogság pillanatait – s ezzel másra hárítja a felelősséget saját boldogsága miatt. Így is lehet, de nem hiszem, hogy ez az üdvözítő út, hogy valóban ez vezet az igazi boldogság felé.
Sokan foglalkoztak már a boldogság érzésével, hogyan lehet szavakba önteni, definiálni, szabályokat gyártani rá. Minden embernek mást és mást jelent. Kiemeltem néhány gondolatot egy fórum oldalról:” A boldogság egy olyan eufórikus érzés, ami elégedettséggel társul” − egyszerű, de igaz lehet. A másik gondolatsor kicsit többet mond: „A test és a lélek harmonikus, összeghangolt rezdülése két ember között. A szerelemmel ellentétben ez egy elcsendesült, mély szenvedély, a test, a lélek és az agy organikus és funkcionális összehangolása.” – Na, igen! Ez a tudományosabb megfogalmazás, és persze ez is igaz. Sorolhatnék még nagyon sokfélét, hiszen a boldogság definíciója tulajdonképpen éppen annyiféle, ahány ember a Földön él, mert mindenkinek mást jelent ez a szó, más tartalommal bír.
Hogy mégis, nekem mit jelent! A boldogságot számomra az Élet apró örömei hozzák, s az, ahogyan viszonyulok, ahogyan megélek dolgokat, történéseket. Én sem tudom egyetlen körmondattal megfogalmazni, mert azt gondolom, hogy nem is lehet. Nekem boldogság a tudat, hogy élek, hogy élhetek, hogy emberek vesznek körül, hogy vannak érzéseim, hogy meg tudok tenni dolgokat, hogy van munkám, van lakásom… Hosszú lenne a sor. S mindezeken túl a boldogságot jelenti egy érintés, egy kedves gesztus, egy kéz a kézben séta a parkban, egy kiadós beszélgetés, egy ölelés, a másik közelsége, egy csillogó szempár, egy kedves szó…
Ezerféle megközelítése van a boldogságnak, s ebben nem az a lényeg, mit jelent másoknak, hanem az, hogy neked mit jelent… A boldogság nem azzal kezdődik, hogy majd akkor leszek boldog, ha ezt vagy azt elérem… Ez nem boldogság, hanem függőség.
A boldogság azzal kezdődik, hogy hogyan viszonyulsz az Élet aprócska dolgaihoz…