Hol lakik a szeretet?

2014.11.01 07:31

Ha a költő szavaival válaszolnék, akkor azt mondanám: „barátságos, meleg szobában.” Ám a szeretet a lelkedben, a szívedben, a gondolataidban, de legfőképpen a tetteidben „lakik”. S tudod, mi a baj vele? Hogy sokszor észre sem veszed, hogy ott van. Beszélsz róla, bizonygatod, hangzatos mondatokat ismételgetsz, szép szavakat fogalmazol… De tenni, az égvilágon semmit sem teszel. A szeretet nekem a tettek sokasága, egy kedves gesztus, egy kedves szó, az, hogy figyelnek rám, hogy emlékeznek a szavaimra, az, hogy érzem, hogy fontos vagyok… A szeretet kifejezésére néha elég egy pillantás, egy összefonódó szempár, egy cinkos kacsintás, a másik kezének csupán az érintése, egy ölelés, a csendes üldögélés a tévé előtt, a hosszú séták, a vidám kacagások… A szeretet lehet egy szál virág, egy ok nélküli meglepetés csoki, egy dicséret a finom vacsora miatt… Nem olyan bonyolult dolgok ezek. Az élet apróságai, amelyekkel boldoggá teszed a másikat, a párodat, azt, aki veled él.

Nem veszed észre, pedig ott van körülötted, ott van veled, melletted, a tied. Nem becsülöd, nem érdekel, nem látod meg már benne a szépet, a jót, a kedveset. Belefásultál. Miattad van. Te vagy a hibás – légy férfi vagy nő – az állítás igaz rád. Mert az eleje mindennek olyan szép, olyan vidám, olyan boldog, tobzódsz a szerelemben, s azt hiszed, ez mindig így marad, örökkön örökké. Neked nem mondta senki, hogy a szeretet egy „munkás” dolog, hogy tenni kell érte, hogy őrizni kell, hogy vigyázni kell rá, hogy táplálni kell, mint a tüzet? Különben kialszik…

Akkor én, most, mondom…

Akkor jössz rá, hogy szerettél, amikor már nincs kit, amikor már nincs melletted az a valaki, amikor már nincs kihez szólnod, akire már nem szólhatsz rá, hogy húzza le a cipőjét, aki nem dicséri meg a főztödet, akinek nem süthetsz süteményt, aki nem viszi reggel ágyba a kávédat, aki nem beszélget veled, aki nem visz neked virágot…

Te viszel már virágot… gyertyát, s viszed magaddal a lelked fájdalmát…

Akkor én, most mondom újra: figyelj az élőkre, szentelj rájuk időt, erőt, energiát, fáradságot, figyelmet, hosszú beszélgetéseket, hosszú hallgatásokat, együtt töltött csendes estéket!

Megéri, mert a szeretet ebben lakozik…