.jpg?ph=8b00ed66c6)
Hullócsillagok
Augusztus van. Napközben olykor elviselhetetlen a hőség. A magas páratartalom miatt izzasztó, fullasztó. Inkább este üldögélek kint a teraszon. Szeretem ezeket a kellemes nyári estéket, amikor a város elcsendesedik: néha még elmegy egy-egy autó a távolabbi úton, ugat egy kutya valamelyik udvaron, ciripelnek a tücskök egy ideig. Aztán csend borul a városra.
A Hold két nappal ezelőtt még teljes mivoltában ragyogott az égen, magasan, hogy mutassa az utat az éjszaka utazóknak, s magasan, fényesen, hogy azok is elmondhassanak egy fohászt, akik a telihold erejében hisznek. Tudtad, hogy bizonyos népeknél az asszonyok áldást kérnek a Holdtól a szeretteikre, leginkább a szívükhöz legközelebb álló férfira, életük párjára, szerelmükre? India bizonyos részein ez a szokás.
Nos, a Hold kiragyogta magát az elmúlt napokban, ezért most csak lustán ballagott a helyére. Jó ideig csak az eperfa árnyékában időzött, mintha meg akarná hagyni nekem az élményt, hogy gyönyörködhessek a hullócsillagokban. Ilyenkor szoktak tömegével „leszaladni” az égről. Néztem, bámultam az eget egy ideig. Talán egy kicsit vártam is… Közben teát készítettem magamnak és merengtem az Élet dolgain, a sajátjaimon…
Egy picinyke fény suhant át az égen. Az első. Ja, hogy kívánnom kellett volna valamit? Olyan hirtelen történt, hogy még a gondolataimat sem tudtam összeszedni, pedig azok is elég gyorsak. Ülni a teraszon, teával a kezedben és mosolyogva bámulni a sötét égboltot, nem egy szokványos dolog… Nevettem saját magamon. Közben persze − mert hiszek a csillagokban −, kívánságokon törtem a fejem. Nem kellett sokat törni… Várni sem kellett sokat. Kortyoltam egyet a teámból… Láttam valami fényeset villanni az égen, aztán láttam „leszaladni” az égről egy csodásan fényes csillagot, amely „hosszú másodpercekig” fénylő nyomot hagyott az égen. Gyönyörködtem volna még benne…
Megvolt a hulló csillagom, elmondtam a kívánságomat… Aztán még kettőt, mert a következő percekben újabb csillagok szaladtak le a végtelen égi mezőről hosszú csóvát húzva maguk után… Remélni sem mertem ennyi hullócsillagot, ennyi kívánságot…
A csillagokhoz ezernyi hiedelem kötődik: az egyik legismertebb, hogy ha hullócsillagot látsz, gyorsan kívánj valamit, mert az teljesül. A másik legismertebb talán az, hogy amikor egy csillag leszalad az égről, valakinek az élete megszakad. Az egyikben az Élet reménysége, a másikban a Halál maga. Ezt hordozzák a csillagok.
A Hold pedig, mivel hagyott teret és időt nekem, az eperfa árnyékából lassan előbújt és feljebb-feljebb kúszott az égen, hogy fogyó erejével és fényével még utat mutasson az éjszakai utazóknak.