Ideális világ

2016.07.07 15:52

Nincs ilyen, nem létezik. Már csak azért sem, mert mindenki számára mást és mást jelent az ideális világ. Nincs olyan, hogy mindenkinek jó – különbözőek vagyunk, különböző az értékrendünk, a világhoz való viszonyunk.

Hogy számomra mit jelent az ideális világ? Ha csak röviden fogalmazom meg, akkor azt, mondom nyugodt, békés, stresszmentes világot képzelek el, ahol az emberek tisztelik egymást, ahol az emberek képesek mosolyogni egymásra, ahol kedves szavak lebegnek az éterben… Van mindenkinek munkája, mindenki az igényei szerint él… Tudom, hogy az én békés világom is csak egy utópia, de legalább az én fejemben létezik.

A mai társadalom nem ebbe az irányba halad, sőt homlokegyenest az ellenkezőjét tapasztalom. Mi magyarok is, idegenként lézengünk saját országunkban, nem tudjuk ki barát és ki ellenség… Volt egy aprócska példa, egy esemény, ami egy pillantásnyi időre közösséget kovácsolt a szétzilált magyarságból. Jól fociztak a fiúk, köszönet érte.

A társadalom állapota katasztrofális, mert a benne élő emberek állapota is az. Megyek azt utcán, s nem szeretem, amit látok. Lehajtott fejű, görnyedt hátú emberek, amint cipelik magukon saját bajukat, az ország baját és a világét is. Közömbösen mennek el egymás mellett, még akkor is, amikor valaki épp segítségre szorulna. A „valamibe való belekeveredés” félelme ül ki az arcukra a fetrengő ember láttán. Egyesek sajnálattal nézik, de tovább mennek, mások megvetően bámulják a vonagló „részeget”. Pedig épp szívrohama volt, s ott halt meg a forró flaszteren. A közöny az uralkodó érzelem az emberbaráti együttérzés helyett.

Nos, számomra nem ez az ideális világ. Valakinek az, mert valaki, valakik, teremtették, s hagyják ilyennek lenni… És csak süllyedünk tovább a bűzös posványba, a társadalmi pocsolyába, szennyezve mindent magunk körül.

Optimista vagyok, de néha azt gondolom, hogy ki kellene állnom valami jó magas helyre, s azt kiabálni, hogy „ki akarok szállni!” Pedig pontosan tudom, hogy nem lehet, de háborog a lelkem... Ha így nem lehet, akkor próbálom másképpen, akkor elmondom, hogy én mit tartok ideális világnak, mit tartok jónak, s hátha akad még barát, ismerős, ember, aki egyet ért velem, s teszi, amit én teszek…

Az én ideális világomat nem az anyagi javak határozzák meg, hanem az ember. Az én ideális világomban az ember igazi ember, szeret, tisztel és gondolkodik, empatikus és segítőkész, támogató. S azt a néhány embert, aki már ilyen, követik majd mások, akiket újabbak követnek, s a kör egyre tágul…

Emberek mosolyognak majd egymásra, s ha még nem is ideális, de legalább szebb lesz a világ.