Ideje megállni...

2016.12.14 10:05

Hogy repül az idő! Pár nap, hét és újra eltelt egy év. Megint bölcsebbek lettünk, megint tanultunk valamit… Azt nem írom, hogy öregebbek lettünk, mert néha úgy érzem, ez a kor, amiben most élünk, nem engedi, hogy tisztességgel megöregedjünk. Mindig új impulzusok, új kihívások jönnek, s lépést kell velük tartani, mert egyébként behozhatatlanul lemaradunk. Olykor persze azt sem bánnám, ha ez történne…

Sokszor érzem azt, hogy nem jó ez így. A nagy rohanásban, a megfelelni akarásban, a törtetésben észre sem vesszük, s az életünk szépen lassan elballag mellettünk. Mert az ballag… Tehetnénk mi is, de képtelenek vagyunk lelassulni, észrevenni a szépet, a jót, az érdemeset, a kedveset. Csak rohanunk, mint akinek a szemét kivették… Az a pár szabad nap ünnep előtt és után, azt hiszem, nem segít már sokat. Azt hiszem…

Azért várom azt a pár napot, az ünnepet, amikor képes vagyok egy kicsit elengedni az időt, hagyni hadd folyjék magának… Úgy, mint Dalinál.

Gyertyát gyújtok. Szeretem az illatát, a fényét, ráhangol egy kicsit a közelgő ünnepre, s emlékeztet mindazokra, akik egy ideje már nem részesei az életemnek. Így van ez rendjén.

Gyertyát gyújtok. Feltölt fénnyel, energiával, erővel, amit aztán azokra fordítok, akik velem vannak, akik kísérik utamat.

Gyertyát gyújtok. Figyelem a láng játékát, élvezem a fényét, hagyom, hogy magával ragadjon, hagyom, hogy lassítson...

Ideje megállni egy kicsit.