Idő, idő, idő...

2013.05.01 15:55

 

 

No, nem az, ami kint van! Lehetne tavasz, verőfényes, napsütéses, szívet-lelket melengető, vidámságot hozó, mosolycsalogató... és még hosszan sorolhatnám, ha az időjárásról szeretnék írni, de az idő nem azonos az időjárással. Ez az idő - Einstein óta tudjuk, hogy relatív, minden egy időben, különböző síkokon, de egyszerre történik, létezik. Ez elég nehéz így összerakni, különösen, ha a mi racionális agyunk nem képes érzékelni egyéb idősíkokat. Már pedig sajna, nem képes. Így aztán mi az időt, időrendiségnek fogjuk fel, miszerint a dolgok egymás után történnek.

Nem is lenne ezzel sok baj, ha arra fordítanánk az időt, ami a számunkra is fontos. Melyek lehetnek azok a dolgok, amelyek a legfontosabbak? Az élet minden területén, bárhol is kutakodunk, az emberi tényezők a legfontosabbak. A családban, a munkában, a szabad időben... mert emberek vesznek bennünket körül. Azonban hajalmosak vagyunk arra, hogy minden más, fontosnak vélt dolgok az emberi tényező fölé helyezzünk. Elviszi az időnket egy sürgős telefon, egy sürgős munka, egy sürgősen megválaszolandó mail, egyéb váratlan dolgok, s mire magunkhoz térünk este van, s akkor már ahhoz sincs kedvünk, hogy beszélgessünk egy kicsit a köröttünk élőkkel.

A mi világunkban úgy tűnik az idő a legnagyobb Úr! Mindent meghatároz, mindenütt ott van, mindennek korlátokat szab, s közben nem vesszük észre, hogy az idő fogságában élve elmegy mellettünk az életünk. Mit is lehet tenni? Sokat, főként magunkért! Amikor átvizsgáljuk az időbeosztásunkat, már ha van ilyen, akkor legtöbbször rájövünk, hogy túlsokat foglalkozunk olyan dolgokkal, amelyek nem visznek előre, és persze túl sok időt töltünk udvariasságból olyan emberekkel, akikkel egyébként egy percet sem kellene.

A minap nekiugrottam, hogy összeszedjem, mire is megy el az időm java része. A munka kétségtelenül tartolt. Aztán a második helyre mindjárt az internet előtt töltött idő került − amiből van hasznos is és haszontalan is  −, harmadik lett a család és a házi munka, negyedik a barátok, ötödik a vadidegen emberek, akik ilyen-olyan okok miatt telefonon akarnak velem beszélni vagy személyesen, ámbátor nem igazán látom értelmét.... Sorolhatnám a listát, de nem teszem, mert unalmas... az viszont nagyon tanulságos, hogy a legutolsó helyre kerültem ÉN, magam. Vagyis heti lebontásban a legkevesebb időt önmagamra fordítom. Ez több mint gáz! Miért is? Mert tulajdonképpen egyik előző tevékenységemet sem tudom normálisan elvégezni, ha az emberi tényező, azaz ÉN nem vagyok rendben, fizikálisan, mentálisan és még sok egyéb módon. És visszajutottunk oda, hogy a legfontosabb az emberi tényező, ez esetben ÉN, magam. Be kell látnom, hogy időtlen időkig nem zsigerelhetem ki a szervezetemet, mert lemerül és abból senkinek nem lesz haszna, nem hogy nekem! Másrészt ahhoz, hogy a céljaimat elérjem, rendelkeznem kell olyan és annyi energiával, amely képessé tesz erre... no és persze idővel, amikor mindezt megvalósíthatom. Másképpen úgy járhatok, mint ahogyan azt a Dalai Láma őszentsége megfogalmazta: 

Amikor arról kérdezték a Dalai lámát, hogy mi az, ami leginkább meglepi az emberiséggel kapcsolatban, ezt válaszolta:

"Az ember. Mert feláldozza az egészségét, hogy pénzt keressen, aztán feláldozza a pénzét, hogy visszaszerezze az egészségét.

És mivel olyan izgatott a jövőjével kapcsolatban, elfelejti élvezni a jelent; az eredmény az, hogy nem él sem a jelenben, sem a jövőben; úgy él, mintha soha nem halna meg és aztán úgy hal meg, hogy soha nem is élt igazán."

 

Hogy mit tehetünk? Úgy használhatjuk ki az időt, hogy az minden szempontból, a lehető legjobban, minket szolgáljon. És milyen tartalommal töltsük meg? Elsősorban a magunkkal, az emberrel való törődéssel...az összes többi csak ezután lehet eredményes és hatékony.