Ítélkezés

2014.11.06 22:56

Ó, nem az a bizonyos törvényi! Dehogy! Annak legtöbbször alapja van, de legalább is valami olyasmi miatt mondanak ítéletet valaki felett, amit elkövetett. Amiről én beszélek az egy egészen másfajta „ítélkezés”, mondhatni inkább ítéletalkotás, véleményformálás, „pálcatörés” valaki felett, és még kereshetnék egy sor szinonimát erre, ám azt gondolom, nem kell, hiszen pontosan tudjátok, miről is beszélek.

Emberi tulajdonság, mégpedig elég gyarló. Mi, emberek – s olykor én sem vagyok kivétel –, olyan könnyen és gyorsan mondunk véleményt, ítéletet valakiről vagy valamiről, mintha ezen múlna az életünk. S aztán nincs az az erő – még maga az Isten sem −, aki korábban alkotott véleményünket meg tudná változtatni. Még annak sem hinnénk, mert mi gondoltunk valamit, s azt gondoltuk az általunk ismert „tények” alapján, hogy az igaz és megdönthetetlen és már készen is vagyunk a magunk alkotta „tévedések vígjátékával”.

A gond ezzel csupán annyi, hogy ez eredmény nem mindig „vígjáték”, sőt, legtöbbször nem az, hanem valamiféle szomorú, tragédiába éppen nem hajló, de semmiképpen sem vidám végkifejlet.

Ez számtalanszor előforduló csapda, amit saját magunk vagyunk képesek saját magunknak állítani. Mert felületesek vagyunk, mert nem érdekel bennünket a mélység, csak a csalóka látvány, a külcsín, s mindaz, ami a szemmel látható. Ám néha éppen arra vágyunk, ami a mélységekben rejlik… Csak a fentiekben felsoroltak miatt sohasem jutunk el a mélységekig…

Ezért szoktam mondani, hogy ez egy álszent és hazug világ, ahol csak az számít, amit a szemeddel látsz. Engedd meg magadnak egyszer az életben, hogy a szíved vezessen, a szíveddel láss… Ahogyan a Saint-Exupéry is megfogalmazta a Kishercegben: „Jól csak a szívével lát az ember, ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.”

Légy igényes magaddal szemben annyira, hogy hagyod, hogy a szíveddel láss… legalább néha.

 

Fotó: Büszkeség és balítélet című film