Kirakós játék

2015.01.31 07:58

Miből áll az ember? Mi határozza meg? A múltja, a jövője, a jelene? Ahogyan él, ahogyan gondolkodik, ahogyan viszonyul, ahogyan keres, ahogyan talál, ahogyan szeret, ahogyan nem szeret… Lehet folytatni a végtelenségig. Mégis, én azt mondom az embert az érzései határozzák meg, s azok a gondolatai, amelyek az érzései alapján keletkeztek.

Az érzések pedig mindig kiülnek az arcodra, nem tehetsz ellenük semmit. Látod a másik ember szemét, arcának vonásait, rezdüléseit, az izmok aprócska rángását, a szinte észrevehetetlen, finom mozgásokat. Az érzések alapján mindig gondolatok keletkeznek a fejedben, amelyek aztán olykor-olykor önállósodnak, s azt érzed, hogy nincs felettük hatalmad. Olyankor azt érzed, hogy valami szétesett körülötted, valami, amit nem tudsz ellenőrizni, felügyelni, irányítani. Aztán újabb érzések jönnek, rosszak, negatívak, a tehetetlenség érzései, amelyek kiülnek az arcodra, aztán újabb gondolatokat hoznak… És a körforgás soha nem marad abba. Mindig ugyanez játszódik le benned, mindig ugyanez jelenik meg az arcodon, s néha keresed saját darabjaidat, saját életed kirakós játékának a részeit.

A darabok benned vannak. Minden, ami történt veled, nyomot hagyott benned. Mindenki, akivel találkoztál tett valamit az életedhez. El nem vett, csak te érzed néha úgy, mert mindenkitől vagy mindenki által tanultál valamit a saját életedről. Ha egyenként nézed ezeket a darabokat, akkor rájössz, hogy így van. Darabok a múltból, darabok a jelenből, darabok a jövőből. A múltat cipeled, hogy minek, azt sokszor nem tudom, de mi, emberek, mindig cipelünk magunkkal valamit. Nem kellene, csak a tapasztalást, amit az által a dolog által vagy személy által megszereztünk. Mi cipeljük az örömöket, a vidámságot, a bánatot, a fájdalmat, a kínzó érzéseket. Ó, és még fel is idézzük őket! Az a baj, hogy legtöbbször csak a rosszat vagy, amit annak hiszünk… Aztán az a darab, amelyik a múltat hordozza, tele van fájdalommal, megbántással, ki nem mondott szavakkal, meg nem élt érzésekkel. És mivel ez a darab ott van, továbbra is része az életednek és meghatározza azt.

A jelen darabjait a jelen érzései adják. Már ha tudsz a jelenre koncentrálni, a jelenben élni. Felfogni azokat a jeleket, érzéseket, gondolatokat, amelyek a jelenhez kötnek. Kevesen tudják ezt, így a jelennek nem igazán vannak bennünk darabjai. Miért mondom ezt? Mert az a tapasztalat, hogy a legtöbb ember ugyan azt hiszi, hogy a jelenben él, de nem, mert a múltja határozza meg a jelenét, s ezzel újra teremt mindent, amit korábban is megélt már. És ugyanúgy. Nem változik semmi.

Jövő. Célok kellenek hozzá, és egy út, amelyik elvezet oda. De ha a múltat teremted újra, akkor az lesz a jövőd. Ugyanaz, mindig ugyanaz. Itt az ördögi kör. Az álomképek, képzelgések, ábrándok nem célok, csak vágyak, amelyek akkor testesülnek meg, ha érzések lesznek belőlük, az érzésekből gondolat, a gondolatból tett.

Darabok – ezekből vagy te is, én is, mindenki. Aztán, hogy milyen leszel, az attól is függ, melyikből mennyit választasz magadnak. Ha a múltad cipeled, az határozza meg az életed, ha a jelenben élsz, akkor az itt és most a lényeges, ha a jövőt tartod csupán szem előtt, akkor az illúziók világa a tied.

Keresd meg a helyes arányt, azt, ami téged a legjobb érzésekkel tölt el!

Mert az vagy Te.

 

Rajz: Veres Laca