Királynő

2014.04.26 07:02

Emlékszem, gyerekkoromban mindig királylány akartam lenni. Szépséges, hosszú hajú, csillogó szemű, akiért sárkányt öl a királyfi, akiért epekedik a lovag, akiért talányokat old meg a szegény, ám nagyon okos pásztorfiú. Tudom, hogy minden lány erre vágyott kisebb korában. A fiúk pedig királyok, bátor vitézek, katonák, védelmezők akartak lenni…

Most már értem is, miért… Születésünkkor magunkkal hoztunk egy kódot, amelyre még egy ideig emlékszünk. A gyermeki tisztaságban még benne van az a kód, még emlékszünk rá, hogy nőnek születtünk, s nőként élni feladatunk van. Sorsfeladatunk. A férfiaknak is van. Aztán ahogyan növünk, úgy halnak ki belőlünk a velünk született dolgok. Mert mást várnak, mert más sorsot szánnak nekünk, mert más a társadalom… stb. Jó sok hülyeség, amitől a férfi már nem igazi férfi többé, a nő pedig nem igazi nő. Kihalófélben lévő „állatfaj”. S ha az egyik kihal, a másik sem tud létezni, nem képes rá.

Müller Péter sokadik könyvét olvastam el. Talán ez a mostani az, ami mélyen megérintett és mélyen megrendített. Ajánlom figyelmedbe, akár nő vagy, akár férfi, akár érted a lélek dolgait, az istenit, akár nem: Férfiélet, női sors – ez a címe.

A férfi és a nő kapcsolatának mélyére néz. Okokat keres, kutat, a változások okát, annak okát, hogy miért nem lehet úgy, ahogyan évszázadokkal, évezredekkel ezelőtt volt. Miért nem lehet és tud a férfi igazi férfi lenni, és miért nem tud és lehet a nő igazi nő.

Mikor lehet férfi egy férfi igazán? Nem a pénz teszi azzá, nem a menő munka, nem a menő kocsi, karóra, divatos ruhák. Egy nő teheti azzá: „Boldog ember vagy, ha van egy királynőd!” – írja Müller Péter. A sakk példáját hozza, ahol a király ugyan a legfőbb hatalom, de az erő nem nála van. A táblán az összes bábu erejével a királynő bír. Ő védi a királyt. Ide illik az oly sokszor emlegetett, sokféle formában megjelenő mondat, miszerint minden sikeres férfi mögött áll egy erős nő. Így van. Ha nincs, akkor a férfi bajban van…

Sokszor elgondolkoztam rajta, miért van az, hogy mi, nők fogékonyabbak vagyunk a misztikus dolgokra? Sokkal többet olvasunk, írunk a lélekről, a bensőnkben olykor forrongó, máskor lappangó erőkről, a másvilági létről, az isteniről. Mert jobban értjük. Mégis sokkal többet szenvedtünk az évszázadok folyamán, s talán éppen ezek miatt. Lásd boszorkányégetések. A múló társadalmakban a nő a kizsákmányolt, az elnyomott szerepét kapta. Alakította is jó sokáig. Most is, bár az úgynevezett „öntudatra ébredés” folyamata elindult, csak még lassú. Még nem elég! Az biztos, hogy akiben ébredezik ez az érzés, nem akar férfi lenni, nem akar férfi módra élni, még akkor sem, ha ezt várja a „fejlődő társadalom”. S főként nem akarja azokat a hibákat elkövetni, amelyeket a férfiak elkövetnek. Ha mégis? Akkor ott nagy a baj. Nincs veszedelmesebb, mint egy férfiként élő nő!

Fejlődő társadalom? Én inkább hanyatlónak látom, ahol már nincsenek értékrendek, nincs „igazi férfi” nincs igazi „úr” – megint csak a szó nemes értelmében, s lassan nincs igazi nő sem, mert nem tud igazi nő lenni. Nincs tere hozzá, és nincs partnere hozzá. Sok nő nem tudja a méltóságát megtalálni. Ezt hoztuk magunkkal az elnyomásból, a kiszolgáltatottságból, a megalázásból…

Ha mégis, akkor pedig már a férfi nem bír vele. Sok lesz, túlságosan nagy falat egy ilyen nő. Nem tud mellette igazi férfi lenni. Pedig valójában minden nő királynő, de mindaddig, amíg a férfi nem tekint rá királynőként, nem tud kibontakozni. „Óvakodj attól a férfitól, aki nem királynőnek lát! – írja Müller. – Nem látja az igazi arcodat – mert nem szeret. Aki szeret, és amíg szeret: fölfelé néz rád… Óvakodj attól, aki tart a méltóságodtól és az öntudatodtól, mert kisebbnek érzi magát melletted. Élni talán tudsz vele, hiszen az élet kompromisszumok művészete is – de boldog nem lehetsz vele.”

Mélyen, a bensőnkbe nézve, tudjuk, hogy így van. Mégis keressük a boldogságot, többnyire másban, mástól várjuk, az mindig másvalakitől, másvalamitől függ.

Pedig bennünk van a gyökere. Királynőnek lenni jó! Ez a királynő nem hatalomra vágyik, nem alattvalókra, nem törekszik egyeduralomra. Az a királynő a háttérben él, életet ad, támogat, védelmez, segít és megért.

Mert ő a királynő, a NŐ.