Különös hangulatban

2014.08.17 09:18

Mondhatni a „ziziség” határán. Vannak napok az ember éltében, amikor semmi sem jó, semmi sem kerek, semmi sem úgy alakul, ahogyan szeretnéd, ahogyan eltervezted. Türelmetlen vagy, ezer kérdés foglalkoztat, és mindegyikre azonnal szeretnél választ kapni. Csak állsz, toporogsz, vagy ülsz egyik helyről a másikra, nem találod a helyed. Mennél is valahová, maradnál is, és közben többféle dolgot is szeretnél csinálni. Barátokhoz menni, beszélgetni, olvasni, megnézni egy jó filmet, rendezgetni a könyvespolcot, mert meg akarsz keresni régi könyveket. A kertben is nagy a fű, a por is látszik a bútoron… Egyszóval olyan „zizi” vagy, hogy azt sem tudod, merre van előre. Belefogsz ebbe, belefogsz abba, aztán úgyis mindegyiket abbahagyod, mert nincs hozzá türelmed. Bekapcsolod a tévét, nincs benne semmi jó, aztán zene szól, a kedvenced, de most az is idegesít…

Azt gondolom, hogy ez az egyik legbosszantóbb állapot. Tudod, hogy ilyen vagy, mégis erőltetsz dolgokat, mégis válaszokat akarsz, döntéseket hozni, kicsikarni… Hagyd a csudába! Nem vezet sehová. Sem válaszokat nem kapsz, sem jó döntéseket nem hozol, mert nem vagy abban a lelkiállapotban. Hogy mi is váltja ezt ki? Legtöbbször a tehetetlenség érzése, a türelmetlenség és a döntésképtelenség.

A tuti ellenszerét magam sem tudom, de van néhány dolog, ami ebben a helyzetben segíthet. Az egyik, hogy aznap ne nagyon állj szóba senkivel, mert vagy vita, vagy veszekedés lesz belőle. Duli-fuli maradsz, sőt talán még inkább, és válaszokat úgysem kapsz. És úgyis belekötsz mindenbe, mert semmi sem lesz jó, s akaratodon kívül is megbánthatod azokat, akik egyébként szeretnek téged.  Baráti beszélgetés? Szerintem azt sem, mert csak felbosszant. A barát ugyanis képes szembesíteni téged a saját idiótaságaiddal, s talán azzal is, hogy az állapotodat magadnak köszönheted. Szóval nem elég, hogy „zizi” vagy, még azt is a szemedbe mondják, hogy te vagy az oka! Olaj a tűzre. Olvasás lenne a megoldás? Nem, mert úgy sem tudsz odafigyelni. Gondolataid minduntalan elkalandoznak, nem érted, mit olvasol. Szóval ez sem az igazi. A tévében semmi jó – mondod te, és dühösen nyomogatod a csatornaváltó gombot…

Talán ülj le egy kicsit! Legyél csendben! Hallgasd előbb az utca zaját, a kertedből beszűrődő zajokat, aztán próbálj meg a te, saját belső zajaidra figyelni. Először biztosan nagy lesz ott is a kiabálás. Gondolatok ezrei akarnak maguknak figyelmet szerezni. Zavard el őket, teremts belső csendet! Tedd fel magadnak az 5 miért kérdést, és ha nem sikerül a válaszig eljutni, akkor addig folytasd, amíg meg nem találod az állapotod valódi okát. Ne hazudj magadnak, nem érdemes, nem leszel jobban tőle. A tudatod ugyan néha arra biztat, de ne tedd! Az eredménytől sem leszel ugyan jobban, de legalább már tudni fogod, mit is kell megoldanod…

Ha ez nem segít, akkor szedd össze magad, tornázz egy nagyot, kimerítőt. Megoldást ugyan nem kapsz ettől sem, de legalább erőd sem lesz tovább fenntartani a „zizi” állapotot. Ha ehhez nincs kedved, erőd, energiád, akkor legalább sétálj egy nagyot az erődben, a mezőn, ahol nincs sok ember, ahol magad lehetsz magaddal. A természet csendje lelassít kicsit, lecsendesíti a háborgó elmédet… Ha észreveszed a természet szépségét, ha képes vagy meghallani az erdő-mező csendjét, akkor szépen lassan megnyugszol… és még a lelked is kivirul…