.jpg?ph=8b00ed66c6)
Lélekcsomag
Én szépséges csomagokat képzelek el a lelkemben. Tudod, olyan halvány, cseppet sem harsány, szívet melengető szép színűeket, szép szalagokkal, masnikkal… Ó, az örök optimista, a széplelkű, az idealista! – biztos vagyok benne, hogy sokan ezt gondolják rólam. Talán igazuk van. Igyekeznem sem kell, ilyen vagyok. Az én lelkemben ilyenek a csomagok, mert azt szeretném, hogy ilyenek legyenek…
Sok csomag van. Némelyik szabályosan, csodaszépen becsomagolva, többek csak hevenyészve összefogva, mint egy zsák, de a csomagolás nem durva zsákvászon, hanem kellemes, puha, lágy kelme, vagy éppen finoman zizegő papír. Attól is függ, hogy melyikben mi van.
Lássuk csak, mi van a lélekcsomagokban! Van egy jókora csomag, amelyben apró csomagocskák, zsákocskák vannak. Színes, vidám – ezek a család csomagocskái megannyi szép emlékkel, hangulatos történetekkel, és szomorú pillanatokkal. Minden ott van, és semmi sem vész el, nem tűnik el, csak olykor egy-egy zsákocska mélyebbre kerül az idő múlásával. A csomagolás kicsit megkopik, de örökre ott marad.
A sok – kisebb-nagyobb csomagban –, ott vannak az élet dolgai. Mindazok, amelyekkel nap, mint nap foglalkozol, mindazok, amelyekre gondolsz, amelyek befolyásolják a napjaidat, az életedet: a munka, a barátok, ismerősök, a szélesebb társadalom. Lélekcsomag a szabad idő, a nehézségek, a szomorú pillanatok, a mosolygós napok. Mind-mind tied. Sok van.
Ebben a nagy lélekcsomagban van egy kicsi zug, amelyben egy szív alakú csomagocska bújik meg. Valójában inkább lüktet, és folyamatosan életet lehel a többibe. Kicsi, de erőt, energiát ad, működteti a többit, melengeti a szívet, lelket… Hangulattal, kedvességgel, bájjal, humorral, vidámsággal tölti meg a többit. S ha ez a csomag a lelkedben lapul valahol, akkor az összes többi csomag – legyen az bármilyen – könnyebben cipelhető.
Mindenkinek van lélekcsomagja, neked is. Sokszor boncolgatod, nyitogatod a dobozocskákat, a zsákocskákat, egyikből átpakolsz a másikba, aztán visszarakod, más színűre cseréled a zsákot, hol pirosra, hol halvány zöldre, máskor egészen sötét barnára, feketére – ahogyan az érzéseid változnak adott lélekcsomaggal kapcsolatban. Máskor elég csak a szalagot cserélned: piros, rózsaszín, lila, fehér, sárga… A variáció végtelen, mint ahogyan a lelked rezdülése is.
A lélekcsomagok néha ólomsúllyal nehezednek ránk, nyomasztanak, erőtlenné tesznek, máskor viszont pihe könnyűek, mintha puha angyalszárnyakon lebegnének.
A lényeg az, hogy mindig legyen benne valami apró csomagocska, ami állandó, amiről tudod, hogy az csak te vagy, ami csak a tied, amiből akkor is erőt tudsz meríteni, amikor az összes csomag elszürkül, feketére vált.