Magad uram... És magad is maradsz
Jól ismerjük a mondást: „Magad uram, ha szolgád nincsen!” Szabad fordításban – magyarról magyarra – jobban jársz, ha a saját dolgaiddal, saját magad törődsz! Örök igazság rejlik benne. Sokszor nem vagyunk elégedettek azzal, amit más csinál meg nekünk. Nem tetszik, nem így akartuk, nem ezt gondoltuk. Aztán jön a puffogás, dühöngés, ajtócsapkodás… Tudod, csak ezzel az a baj, hogy a kommunikáció eredményességéért mindig az felel, aki a kommunikációt kezdeményezte… Na, mármost, ha te nem mondtad el egyértelműen, mit és hogyan is szeretnél, akkor nem is számíts semmi jóra. Legalább is ne arra, ami neked tetszik. Ha megfogalmazod pontosan, hogy te azt a kanapét pirosan, kihúzhatósan, alacsony támlával, lábtartóval és ágynemű tartóval, különálló lábakkal szeretnéd, akkor azt kapod. Ha szimplán csak egy kanapét kérsz, akkor a szállító bajban van, mert gőze sincs róla, hogy milyen az ízlésed, mit szeretnél valójában, és ugyan mit is válasszon abból a háromszázezer típusból, fajtából, és színből, amely rendelkezésre áll.
Életünk minden területén így van ez. Ha valamire szükségünk van, álljunk fel, menjünk utána, emeljük fel a telefont, írjunk e-mailt. Számtalan kommunikációs eszköz áll rendelkezésünkre, hogy óhajunkat, kívánságunkat kifejezzük, hangot adjunk neki.
Kedvelem én ezt a sok kütyüt, modern világot, de azt még jobban, amikor valakivel szemtől szemben ülhetek, és elmondhatom neki élőszóban, hogy mit is akarok, szeretnék, mi a leghőbb vágyam… Erre nem jó a telefon, mert csak a másik hangját hallod. Erre nem jó az e-mail, mert személytelen. Egyébként megfigyelted már, hogy telefonon is és e-mailben is, sokkal bátrabbak vagyunk? Merünk erősebben fogalmazni, nemet mondani, kritikát megfogalmazni, határozottabban kérni, bátrabban véleményt mondani, ledorongolni. Érdekes módon dicsérni kevesebbet szoktunk. A telefonba beszélve lehet pókerarcod, átsüt a vonalon, s a másik megérzi. E-mailben is fogalmazhatsz erősebben… a szöveget olvasva szinte látszik az arcod, látszik, mit gondoltál, miért éppen úgy, és miért éppen így fogalmaztad meg.
Nem ez a cél, mert nem vezet sehová. Azaz mégis: ez okozza legtöbbször a „magad uram” effektust.
Egy kedves szó, egy kedves gesztus, egy mosoly… és a világ a lábaid előtt hever. Az emberek nem szeretnek, nem akarnak mindent maguk megoldani, kell a társ ehhez…
Társakat pedig csupán kedves szóval szerezhetsz magadnak.