Március

2015.03.29 08:54

Lassan vége, nem mondhatnám, hogy milyen sokat írtam ebben a hónapban. Bocsánat, más dolgok vitték el a figyelmemet. Annak is vége már. Beköltöztem, szépítgetem, alakítgatom… De ma pihenek. Most jöttem rá, hogy milyen hosszú is volt ez a hónap. Csomagolás, pakolás – még mindig vannak holmijaim, amelyekről halovány gőzöm sincs, hogy hol vannak. Néha előkerül egy-egy bontatlan doboz és kincseket találok benne. Aztán persze, nem tudom hová pakolni. Még nincs helye mindennek… Majd lesz!

Március. Itt a tavasz! Mondtam én, jön az, csak olykor-olykor akadályokat gördítenek az útjába. Hol egy kis akadékoskodó hideg – mert maradna még, hol egy kis kerge szél, amely viharossá fokozódik – csak „tavaszbosszantónak”, máskor pedig a szemtelen felhők tolakodnak az égen egymással versengve, hogy melyikük tudja jobban eltakarni a Napot. A Nap persze nem hagyja magát, s a kis bosszúságot okozó természeti jelenségek megszégyenülve eloldalognak. Nem győzhetnek! Különben is, a virágok sem hagyják magukat, sőt a fák sem, a búzamező is zölden hullámzik már a szélben… Tegnap láttam, no meg a szántáson csordában rohangáló őzeket is. Talán soha nem láttam még ennyit egyben.

Tavasz van! Mindig örülök a jó időnek, az új születésének, de talán az idén jobban, mint máskor. Olykor úgy érzem, én is újjá születtem. Persze, mert valami új vesz körül, valami egészen más, mint eddig. Valami várakozással, valami reménnyel teli, valami izgalmas…

Tudod, sokszor végiggondoltam már, milyen lehet valamit elölről kezdeni. Aztán eszembe jutott, hogy vajon hányszor kezdi az ember elölről az életét ugyanabban az életben? Van, aki csak egyszer, van, aki nagyon sokszor. Hogy ki a szerencsésebb? Nem tudom. Aki egyszer vág neki a nagy feladatnak, egy dolgot él meg – persze csak képletesen szólva, hiszen az is színes, változatos, történésekkel teli. Aki többször, az több dolgot él meg, mélységeket, magasságokat… Színes és változatos, történésekkel teli az is, csak aki így él, az mindig elveszít valamit, s mindig elér valamit, s újra kezdődik az egész, és mindig más és más, soha sem ugyanaz. És mindig úgy van jól, ahogyan éppen van…

A világunkat mi teremtjük magunknak a gondolataink által. Sokszor elhangzott mondat, s még mindig sokan nem hiszik el. Csak egy egyszerű példa, minél többet gondolsz valamire, annál hamarabb megjelenik az életedben… Azt hiszem, tudnék erről mesélni. Talán majd egyszer...

Most örülök a tavasznak, a vidám napnak. Annak talán nem annyira, hogy üres dobozok tornyosulnak a lakásomban, de mosolyogva viszem le a tárolóba, mert mindezzel együtt szép lesz ez a mai nap!

Nektek is vidámat!