Második nap

2016.01.02 08:33

Bevallom, az elsőn is írni akartam, de „magasabb erők” úgy döntöttek, foglalkozzak magammal, és egy kiadós influenza képében ledöntöttek a lábamról.  Figyelmeztetés volt! Akadt már több is, de ha a kisebbekből, a szép szóból – fejfájás, fáradtság, kialvatlanság  –  nem értek, akkor küldenek egy nagyobbat, hogy fogjam már fel végre, hogy pihenni kell, törödni magammal, a fizikális és a mentális egészségemmel… Megértettem a leckét.  Persze, az, hogy éppen szilveszterkor történt mindez, annyira nem esett jól, de hát mit tehettem volna. Tudod, az már nagy baj, amikor a pezsgős pohárba épp csak belenyújtod a nyelved, mert az italt nem vagy képes meginni, mert forog tőle a gyomrod. Úgy is felfoghattam volna, hogy kiváló alkalom ez az alkolholról való teljes leszokásra… Csak vicceltem, a pezsgőt szeretem…

No, majdnem túl ezen a kis kellemetlen történésen – még nem teljesen, mert gyenge vagyok, mint a harmat –, de legalább már írni tudok.

Új év! Tele van az internet azzal, hogy tegyünk  újévi fogadalmat, és azzal is, hogy ha már megtettük, miért is nem tarjuk be őket soha. Bevallom, én nem szoktam újévi  fogadalmat tenni, amolyan divatnak tartom, s embert nem láttam még, aki be is tartotta volna, amit megfogadott magának. A kivételek persze mindig erősítik a szabályt –  ez törvényszerű.  Fogadalmak helyett én inkább célokat tüzök ki, s javaslom ezt másoknak is. Nem nagyokat, kicsiket, apró lépéseket, s amint egyiket megtettem, jöhet a következő. Ebben az évben az egyik célom, hogy többet írok, többet ragadok billenytűzetet magam és mások gyönyörűségére.  Az írás gyógyír a léleknek, felszabadít, s talán tanít is… És persze, nem szabad megfeledkeznem magamról sem, mint azt említettem fentebb…

Célok. Milyen is a jó cél? Nincs rá definíció, sem matematikai képlet, sem pszichológiai meghatározás. A jó cél alapvető tulajdonsága, hogy teljesíthető. Ne akard azonnal a toronyórát láncostól, elég lesz, ha csupán egy aprócska fogaskereket szerzel meg először, s ahogyan telik az idő, szépen, lassan mellérakosgatod a többi alkatrészt, majd összerakod az órát, aztán jöhet a torony, amiben elhelyezed. Az egész folyamatnak kell egy keret, amit határidőknek nevezünk, s minden apró alkatrész megszerzésének van egy időpontja. Ezt jó, ha így teszed, mert különben olyan leszel, mint „Pató Pál úr”, s miközben azt hiszed, hogy „ej ráérünk arra még!”, megint elrohan melletted az idő, s ott állsz majd, hogy bizony az az óra azért nincs készen, mert a legfontosabb alkatrész hiányzik belőle. Éppen pont az a fogaskerék, amely a többit is mozgásba hozza.

Példabeszéd? Hát persze! Mi más is lenne?