.jpg?ph=8b00ed66c6)
"Megbélyegzett nők"
Valamikor, a sötét középkorban, ha egy nő „eltévelyedett” és ennek a tévelyedésnek még látszata is volt, megbélyegezték. Emlékeztek „A skarlát betű” című filmre? Filmklasszikus, illik látni!
Mintha manapság újra divatba jönne a megbélyegzés, csak most másképpen, amolyan 21. századi módon. És meg kell, hogy mondjam, totálisan ki vagyok tőle akadva. A Facebookon kering egy cikk – olyan hosszú a linkje, hogy nem másolom be ide −, amely arról szól, hogyan lesz a férfiból puhány alak, hogyan lesz a nőből ribanc, és hogyan lesz egy férfi-nő kapcsolatból valami eszement elveken alapuló posvány, amelybe ma szerelem címen, elvadult és röfögő disznóként fetrengenek emberek.
Te jó ég! Mivé lesz a világunk?! Csak állok, és nézek ki a fejemből. Aztán, ha elgondolkodom egy kicsit a dolgon, akkor azt kell látnom, hogy valóban igaz, amit a hölgy leírt: a pasik – bocs, ide ez a szó illik – „magas-fenntartású nőknek, lányoknak” nevezik azokat, akik elvárják a figyelmességet, a kedvességet, netán egy romantikus sétát, egy gyertyafényes vacsorát… Udvarlás helyett fél mondatok és jöhet az ágy?! És a lányok inkább mennek, csak nehogy ezt a kategóriát kapják, illetve nehogy egyedül maradjanak. A cikk írója „pestisnek” nevezte ezt a kifejezést, amelytől minden lány retteg… Nem értem! Mi miért nem rakunk bélyeget (billogot) a számunkra nem megfelelő férfiatlan, önbizalomhiánytól szenvedő, vagy éppen abban túltengő férfiakra???
Nekem nincs bajom a lányok-nők önállóságával, hiszen ezt a kort éljük. Képesek vagyunk eltartani magunkat, képesek vagyunk karriert építeni, képesek vagyunk kifizetni a számláinkat. Képesek vagyunk szépnek lenni akkor is, amikor legszívesebben ágyban maradnánk a lelki nyavalyánkkal együtt… Tudunk nevetni, vidámnak lenni, tudunk odafigyelni a másikra… tudunk szeretni! Képesek vagyunk nők lenni, megélni a nőiesség minden szépségét és taszító mélységét…
És ennek mindnek bele kell férni egy férfi-nő kapcsolatba, mert egy férfi-nő kapcsolat a kölcsönös tiszteletről, egymás megbecsüléséről, tiszteletéről, elfogadásáról, szeretetéről szól… Mint ahogyan belefér egy hosszú séta, egy pezsgős vacsora, egy kirándulás, az együtt töltött minőségi idő, a véget nem érő beszélgetések, az ágyba vitt reggeli, a meccs előtt kikészített sör, a vasalt ing...
A testiség pedig a legszebb dolog, ami egy férfi és nő között valaha is megtörténhet, ha mégsem az, csupán a kéj léha hajhászása, a valakihez való tartozás illúziója, akkor, ahogyan ma szoktuk fogalmazni: „a hiba az ön készülékében van”. Valami nem fontos nekem, magamnak, bennem, magamban, velem szemben belőlem, magamból – legyen férfi vagy nő az illető.
Olyan sokat emlegettem már az önbecsülést… Ha nem becsülöm magam eléggé, nem becsülöm a másikat sem... És akkor lehet gondolkozni!