.jpg?ph=8b00ed66c6)
Megérkeztem...
Eilat egy kisváros a Negev-sivatag és a Vörös-tenger öblének találkozásánál. Érdekes kontraszt alakult ki bennem, amikor a sivár kőrengetegből egy gyönyörű tengerparti kisvárosba érkeztem. Azt mondják, ez Izrael gyöngyszeme. Az állandó lakosságot tekintve nem nagy, 50-60 ezerről beszélnek, de a turistákkal együtt mindig több százezerre duzzad – ha csak időlegesen is − a lakosság száma. Az év egyetlen igazán „nyugodt hónapja”: a február. Hideg akkor sincs igazán, csak akkor jóval kevesebben vannak.
Az út az ipartelep mellett visz el. Egyik oldalon raktárak, üzemek sorakoznak, a másik oldalon a sólepárlók, édesvíz-nyerő medencék. Távolabb kicsit, ahol már a jordán hegyek látszanak, Akaba rajzolódik ki a párás ködön át. Szép város lehet az is, még nem jártam ott. Jordániának ez az egyetlen tengerparti városa. Azaz nem pontosan, mert a Holt-tenger is feleződik. Épp ott van a határ.
Az első, ami szembetűnik Eilaton, az a végtelen sok körforgalom. Egyetlen közlekedési lámpa sincs a városban. Baleset is kevés. A sivatagi vihar több kárt okoz, mint a közlekedési balesetek – mondják. Csak akkor azt nem értem, miért van szinte minden autón itt-ott egy-egy horpadás?! J Tényleg, a sivatagi vihar múltkor – húsvétkor voltam itt – egy jókora pálmafát döntött ki, telibe találva az alatta parkoló autót, ami aztán egyenesen a roncstelepre került.
A házak változatosak. Van egy nagyon régi negyed. Erről már talán írtam is. Lógó vezetékek, tetőre szerelt bojlerek, ezeréves léghűtők, apró ablakok – megértem a meleg ellen így védekeznek… A régi városra – azt mondják – szanálás vár. Ideje, mert merő életveszély az egész. A város folyamatosan épül, a régi negyedeket felszámolják, újakat építenek. Lassan haladnak, mert közben utakat, tereket, szórakozóhelyeket és szállodákat is építenek az ide látogatóknak. Megjegyzem, nyáron, az országon belüli turizmus az erősebb. Amint vége az iskolának, fiatalok sokasága lepi el a partot. Buli, buli hátán. Hétvégén, ami itt péntek és szombat, a helyi lakosok csak ritkán mennek le a partra, akkor is inkább csak késő délután. Egyrészt, mert nincs hely, másrészt, mert nagy a zsivaj. Ilyenkor még úszkálni is alig lehet a tengerben, mert az egyébként 
nyugodt öblöt vízijárművek sokasága „borzolja fel”. Olyan hullámokat vet a tenger, mintha legalább öt óceánjáró próbálna bejutni az amúgy nem túl nagy kikötőbe. Néha látok is egyet-kettőt, amelyek napokig vagy akár egy hétig is vesztegelve álldogálnak a part közelében, de ezek áruszállítók, s vagy az akabai kikötőre várnak, vagy az eilatira. Akár Egyiptomba is mehetnének, mert az is ott van egy kőhajításnyira. Itt az elég rövid partszakaszon négy ország találkozik: Egyiptom határos Izraellel, az Jordániával, Jordánia pedig közvetlen szomszédja Szaúd-Arábiának. Szóval megállok a parton és három másik ország vizeit és partjait bámulhatom. Nagyon szép. És nyugodt, mindannak ellenére, ami az ország másik felén történik…
Elkanyarodtam a házaktól. A város újabb negyedeiben modern házakat építenek. Messziről előbb azt gondoltam, azok is szállodák. Társas- és appartmanházak. Sokat csak befektetésnek vettek meg más országokban élő gazdáik, sokban pedig laknak is. Zárt kapuk, beléptető-rendszerek, garázsbeállók, légkondicionálók, amelyeknek nemhogy a vezetékeit nem látod, de magát a készüléket sem. Szemétledobók, amelyek még a szagokat sem engedik ki. Szemben azokkal, amelyeket a régi városrészben lehet látni. Ott a nagy, zöld konténerek környéke állandóan tele van macskákkal. Nos, macskából van itt elég…
A szállodák lassan már három sorban állnak a parton, legközelebb a tengerhez természetesen a legnagyobbak, legszebbek és legdrágábbak. Mindegyik szállodának saját medencéje van. Hiába ott a tenger húsz méternyire, sokan nem választják a parti fövenyt. Kétségtelen, egy kényelmes ágyon heverészve, koktéllal a kezedben jóval nagyobb komfo
rtérzeted, de akkor mi a csodának jöttél tengerpartra. Sós a víz, persze! Itt meg különösen! De jót tesz a bőrnek és sok más egyéb nyavalyára is hasznos lehet. Le is moshatod a sós vizet, hiszen csaknem 50 métereként van egy
parti zuhanyzó, amelyikből édesvíz folyik. A szállodák alatt általában éttermek vannak, vagy butikok. Naná, hogy ezek is méregdrágák! Érdekes módon mégis megélnek. A part közelében minden drága, de néhány száz méterrel feljebb, a sivatag felé közeledve, az ára
k jelentősen csökkennek. No, nem a sivatag miatt. A pénzről és a megélhetésről majd egy másik blogban írok. Szeptembertől már a külföldi turisták vannak többen, jönnek a világ minden tájáról, ahol már hűl a levegő, jön az őszi hideg. Itt meg ismét zsong a part…
Az eilati partszakasz összesen vagy 8 kilométer hosszú. Ebben már benne van a kikötő is, ahová az áruszállító hajók futnak be és benne van az a partszakasz is, ahol a korallzátonyok kezdődnek. Erről már írtam korábban, így most nem térek ki rá. A városi partszakaszon egy belső kikötő is van, ahol a jachtok, a kirándulóhajók, a katamaránok és az egyéb közkedvelt vízijárművek „parkolnak”. Na, ezek miatt vet jókora hullámokat a tenger időnként. Itt is van „banán”, amiről vízbe borítják a lelkes és bátor emberkéket, vízisí, az az ejtőernyős „nemtudommicsoda”, de legalább látványos és szép színes! Még egy-két masszázs hajót is látni a vízen… Na, jóóó, én inkább lélekvesztő úszóguminak tartom, de arra is mindig akadnak vállalkozó szellemű emberek. 
Autók jönnek-mennek. A repülők is. Óránként szinte, borzolva azon turisták idegeit, akik nem tudják, hogy a reptér a város közepén van. A gép szárnyai épp csak nem súrolják a nagy
obb szállodák felső emeleti szobáit. Délben viszont elcsendesül minden, csak azok vannak az utcán, akiknek halaszthatatlan dolguk van, ők vagy kocsival, vagy taxival közlekednek. Gyalogos embert nem látni a 42-45 fokban. És nem pontosan délben van a legmelegebb sem, hanem 4-5 óra környékén, viszont ahogy lemegy a nap, azonnal 8-10 fokot esik a hőmérséklet. Nekünk, európaiaknak még az is nagyon meleg. Igazán élvezhető hőmérséklet hajnali 2 után van, s tart reggel 9-10-ig. Itt ugyan n
incs hőségriadó, de mindenki tudja, hogy jobb a lakásban maradni, mint napszúrást, agyvérzést vagy éppen hőgutát kapni.
Este tíz fele aztán megélénkülnek az utcák. A parti sétány megtelik nézelődő, sétálgató emberekkel…
