Megkopott valóság

2015.02.02 18:41

Elég furcsa szókép. Hogyan lehet a valóság megkopott, elkopott? Úgy, hogy fakó, kiszürkült, de inkább színtelen. Nem elég, hogy tél van és minden olyan „kopasz”, ehhez még a szürkeség is társul. Tudod, nem az a probléma, hogy a természetben most nincsenek színek, hanem az, hogy az életünkben sincsenek.

Mi a valóság? Az, ami körülvesz bennünket? Hűha, most lehet, hogy olyan vizekre evezek, amelyek némelyeknek egészen furcsák lesznek, ámbátor megjegyzem, hogy már tudományos munkák is jelentek meg e témában. Szóval a valóság, ami körülvesz bennünket, az nem materiális még akkor sem, ha annak érzékeljük. Apró részecskék, rezgő-mozgó energiamezők, s csak mi érzékeljük őket szilárdnak. A gondolat nem ördögtől való, Istentől J és persze néhány tudóstól. Vannak közöttük okkult tudományokkal foglalkozó tudósok, de két lábbal földön járók is. Szóval a világ, ami körülvesz bennünket – mindenkinek más, mert mindenki másképpen látja. Erre mondjuk: az én világom, a te világod, az ő világa…

Azért látjuk másnak, mert más a nézőpontunk, ugyanabban a dologban mást tartunk fontosnak. Néha nem is látjuk, amit a másik lát… Talán éppen ezért a valóság sem egyformán kopott mindannyiunk számára. Aki meg tudja tölteni tartalommal a saját valóságát, az nem látja sem kopottnak, sem szürkének, fakónak. Ha mégis, akkor baj van.

Mi a mai valóság? Szürke, kedvetlen reggel, a munkába menet bekapott péksütemény, a futtában megivott kávé, a megfeszített munka, a dilis kolléga, s a még dilisebb főnök. Határidők szorítása, s a kevés szabad idő. Család… A többire már csak szórtan marad idő. Este pedig tévé, tévé, tévé… Egy kis szappanopera, mert attól legalább jobban vagyunk, ha a más világát színesebbnek látjuk, vagy egy kis való világ, hogy nevessünk mások nyomorán. Ja, igen! Kenyér és cirkusz. Megvan: a kenyérre valónak ott a munkahelyen keresett pénz, cirkusznak meg ott a tévé sok-sok igénytelen és agysejtölő műsora. Persze, kivételek mindig vannak, de ettől még nem lesz színes a világod, de talán kicsit jobban érzed magad.

Csak az a baj, hogy ez nem elég. A valóság tovább kopik, s attól félek, hogy egyszer csak beleolvad majd a semmibe. Mit lehet kezdeni egy kopott valósággal? Felfedezni miért is kopott el? Megtalálni az okot és majd újra jól kiszínezni?

Azt gondolom, hogy a kopást kellene előbb megállítani… Hogyan? Egyszerű módja van. Itt és most lásd a világodat szépnek, sőt csodásnak. Keress olyan dolgokat, érzéseket, színeket, történéseket, cselekedeteket, amelyek más színben tűntetik fel!

Mert mondjátok meg, mi mást is lehetne kezdeni egy elkopott valósággal?