Menni kell

2014.08.07 08:28

Mindig minden mozgásban van, még akkor is, ha látszólag állóvíz az egész körötted lévő világ. Legfeljebb csak nem veszed észre a mozgást. Ennek többnyire az az oka, hogy veled, körülötted van „állóvíz” – nem haladsz sehová, egy helyben toporogsz, halogatod a dolgokat, vagy vársz valamire, valakire, esetleg a csodára.

A csodavárás egy nagyon nagyszerű dolog, csupán az a gond vele, hogy nem jön a csoda. Magától soha, semmi nem jön. Olyan jó olvasni az önfejlesztő, önismereti, célkitűzős könyveket, de önmagában egyik sem elég. A sorok között ott van elbújtatva vagy konkrétan kimondva, hogy minden nagyon szép és jó, és mindez jó nagy löketet adhat az életedhez, de legyél olyan szíves felvenni a „hátsódat” és ezt-azt tenni a dologokért, azokért, amelyeket magadnak szeretnél.

Szóval nem elég a csodavárás, ha el akarsz érni valamit. Nem mondom, hogy néha-néha nem történnek az emberrel csodaszámba vehető dolgok, de a legtöbb csodáért tenni kell egy keveset. Van egy út, amelyen elindultál – ha nincs, akkor van az állóvíz, pocsolya, posvány, ki minek érzi az állóvizet –, haladni kell rajta, menni kell előre, hogy elérd, amit szeretnél. Néha apró lépésekkel, néha nagyokkal, néha döccenőkkel. De menni kell!

Elgondolkozol rajta, milyen lesz a napod reggel, amikor kinyitod a szemed? Tudtad, hogy már este lefekvéskor is programozhatod a másnapodat? Egy kicsit ellazulsz, hiszen aludni készülsz, s ilyenkor jó végiggondolni, mit is teszel majd másnap. Ha nincs terved, gyorsan kovácsolj egyet! Elő az üllővel és a kalapáccsal és máris kész van a másnapi lista. Aztán, ha úgy alszol el, hogy mindezt tudod, reggel nem álmosan, kótyagosan, céltalanul ébredsz, hanem tudod, mi a teendőd, s szépen sorban meg is valósítod őket. Aztán egyszer csak azt veszed észre, hogy haladtál előre. Lehet, hogy éppen csak otthoni munkákat terveztél, vagy néhány telefont, de amikor készen vagy vele, akkor örömmel gondolsz rá. Haladtál. Vagyis mentél előre anélkül, hogy kimozdultál volna. De jó! J

Vannak az életnek fura csalafintaságai, amelyekre nem igazán figyelünk oda. Pedig jó lenne, mert olyan egyszerű dolgok! Az első lépés mindig az, hogy „álljunk szóba saját magunkkal”. Ezt már nagyon sokszor leírtam, és néha-néha újra leírom, olykor magamnak is jól jön a figyelemfelhívás.

Szóval, menni kell! Ha te önmagadért nem mozdulsz, helyetted, érted nem mozdul senki.