Mert így jó

2014.01.30 07:16

 

Ma nagyon korán ébredtem. Kusza álmok sokasága tolongott a fejemben fél éjszakán át, aztán felriadtam, és nem jött újra álom a szememre. Elgondolkoztam az álmokon. Összefüggéstelen, rendezetlen, némelyik kellemetlen, olykor fájó érzést okozó, mégis valami felé taszigálónak éreztem az egészet. Azt hiszem, már sokszor leírtam, hogy az álmokra oda kell figyelni, olyan dolgokat jelenítenek meg, amelyek benne vannak a mindennapjainkban, foglalkoztatnak bennünket. Utat mutatnak, hiszen néha jobban tudják, merre akarunk menni, mint mi magunk.

Nos, az éjszakai álmomból a cápákat nem nagyon értettem, de talán a napokban látott mélykék vizű tengerhez köthető. Szimplán megettek. Hogy aztán mégis, hogyan találtam magam a parton, kézen fogva sétálva a szívemnek legkedvesebb emberrel... Hát ez is egy rejtély! Talán azért képes leszek kibogozni.

Útmutatás: olvastam egy cikket a célkitűzés fontosságáról. Egy tanulmányt arról, hogy a leírt céloknak sokkal nagyobb erejük van, mint a "csak fejben" megfogalmazottaknak (ezek azok, amelyek álmodban is ott motoszkálnak a fejedben, és nem hagynak aludni). Én hiszek benne, s nem csupán azért, mert amerikai tudósok tanulmányban foglalták össze ennek a kézzel fogható eredményét, hanem azért, mert tapasztalom a saját bőrömön. Sokszor megfogalmaztam már, mit is szeretnék elérni, de valahogy mindig volt egy kanyar, egy újabb kacskaringó, egy váratlan emelkedő, vagy éppen meredeken lefelé szaladó út, vagyis mindig voltak általam fontosabbnak ítélt dolgok, amelyek elvittek más irányba, mert azt hittem az jobb lesz. Két dolog van itt mindjárt: az egyik a hitem, a hited - a másik pedig a célok, a leírt, szépen megfogalmazott célok. A hitről már sokat írtam: az alaptézis, hogy mindegy mit hiszel, igazad van - természetesen a te szemszögedből. A hiteink meghatározzák az életünket, és ez mindenkire érvényes, nincs kibúvó, nincs menekvés. Gondold csak végig! Milyen hitek határozzák meg az életedet? Milyen korlátokat emeltél magadnak? Milyen társadalmi paradigmákat tettél a magadévá? Mi történik, ha te, én, másképpen gondoljuk? A lényeg az, hogy amikor azt hiszed magadról, hogy nem tudsz elérni valamit, nem vagy képes rá, vagy nem olyanok a körülmények, a társadalom, a fogadó közeg, vagy mit tudom én... Akkor sajnos, magadnak építettél egy jókora, áthághatatlan, betonkerítést! Úgy visszapattansz róla, mint a gumilabda. Elég, ha csak másképpen gondolod, s hagyod, hogy a másképpen gondolt gondolatok ereje vigyen tovább, mert ez az út vezet majd a céljaid felé. 

Célok: fogalmazd meg, írd le, tegyél hozzá apró lépéseket, határidőket (tudom, hogy ezt senki sem szereti, de ez a legjobb). Tegyél érte minden nap valamit, apróságot. A cél jó, hasznos, fontos, de az igazán érdekes maga az út. 

Néhány évvel ezelőtt megfogalmaztam magamnak - le is írtam -, mit szeretnék elérni, hogyan szeretnék élni. Az utam során ezerféle akadállyal találtam magam szemben, közelebb jutottam, de nem eléggé... Nem hittem igazán benne, hogy elérhetem.

Az Élet furcsaságainak tartjuk ugyan, de mégis van valami, ami afelé terelget, amerre menni akarunk. Olyan döntési helyzetekbe sodor bennünket, amelyek végén csak kikerekedik az a valami, amit szeretnél, szeretnék...

Velem is így történik ez most.

Hogy ehhez néha át kell utazni a fél világot?! Ha ezt kell, hát megteszed..., mert így jó!