.jpg?ph=8b00ed66c6)
Mi lenne, ha....
Gondoltál-e már arra, hogy mi lenne, ha nem úgy alakult volna az életed, ahogyan alakult? Gondoltál már arra, mi lett volna, ha akkor, abban a bizonyos helyzetben másképpen döntöttél volna? Ha nem azt választottad volna, amit választottál, ha nem arra az útra léptél volna? Nagyon furcsa kérdés... Vajon vissza tudsz odáig menni az életedben, ahol meghoztad a sorsfordító döntést, amikor mehettél volna jobbra, de te balra mentél? Amikor azt gondoltad, hogy te döntesz, mégsem te döntöttél, hanem valami, valaki más... És vajon van-e bátorságod, hogy visszanézz, szembenézz azzal, ami körülvesz, s eljátsz azzal a gondolattal, mi lett volna, ha másképpen döntesz...
A történet valamikor a hetvenes évek végén játszódik. Egy lány, teli energiával, életerővel, tenni akarással és ambícióval... Író akart lenni... tizenhatévesen azt hallotta csak, hogy az hülyeség, abból nem lehet megélni, kétkezi munka kell, vagy diploma, tanári szék, katedra, mert az a jövő! Na ja! Csaknem megbukott magyarból a gimnázium első évében, hogy aztán megmutathassa, hogy mégis csak a szavak világa az ő világa. Ahogy teltek az évek, úgy változott a cél: műfordító, tolmács, színházi rendező... falta a könyveket, olvasott, nyelvet tanult és írt, az asztalfióknak, eldugdosva... aztán a cserépkályhának, mert az továbbra is csak álmodozás, nem neki való... Szépen égtek a lapok. Ott ült előtte és sírt...Siratta az elveszett álmát..., nem tudott főiskolára menni, dolgoznia kellett.
Eltelt az az egy év, elveszett álmokkal, elveszett tervekkel és célokkal. Lett helyette másik: a katedra. Simán felvették a főiskolára, nem műfordító, nem rendező lesz, de még csak nem is tolmács vagy idegenvezető...tanár, mert hát az a valaki! Kinek az álma? Kinek a vágya? Akkor nem gondolkozott rajta tette a dolgát, mert azt várták el tőle... s ő pedig elhitette saját magával, hogy ő is azt akarja. Férj, család, rendes élet, ahogyan kell, ahogyan elvárták... Csak legbelül, amikor nem hallotta senki, olykor a nagy zsivajban még ő sem mindig hallotta meg azt a hangot, amely azt kiabálta folyamatosan, hogy "azt tedd, amit szeretnél!"
Csak a gondolatok maradtak az övé, az ábrándok, a képzelgések, hogy majd egyszer ez és ez lesz, ezt fogja elérni. Arról álmodott, hogy író lesz, és a könyveivel majd emberek ezreinek, tízezreinek szerez örömöt és mutat utat, ha kell. S lesz belőle valaki, aki letesz arra a bizonyos asztalra valamit Isten színe előtt...Olyan jó volt ábrándozni, álmodozni, abban a kicsiny saját világban élni, még azt a pár pillanatnak tűnő időt is, amit egyedül tudott tölteni az álmaival.
Lassan jött el az idő, amikor újra tollat vett a kezébe. Szépen gyarapodtak az oldalak, történetek, szösszenetek, gondolatok. Aztán megfogalmazódott a döntés, hogy "ezt akarom csinálni!" Hangos döntés lett, még hangosabb visszhangja: vitákkal, veszekedésekkel...aztán értő beleegyezéssel...elérte a célját. Az első írás megjelenése, annak kicsinysége ellenére katartikus érzés volt. Aztán jött a többi...sok-sok ezernyi betű, szó, mondat... cikkel tömkelege, novellák, mesék, könyvek, amelyek nem mind láttak napvilágot....és egy könyv, egy saját könyv! Ez volt a nagy álom!...
Egy döntést felülírt, átírta az átírhatatlant, mert képes volt harcolni a célért, képes volt harcolni önmagáért... Mi lenne, ha nem így döntött volna? És mi lenne, ha még most meghozná azt a döntést, ami beteljesítené azt a korábbi álmot, s nem egy könyv látna napvilágot, nem egy tanítás hangzana el, nem egy utat mutató írás születne? Vajon mekkora bátorság kellene a következő lépéshez? Vajon van-e benne elég erő, elég spiritusz, hogy végre pontosan meghatározza a célt, egy mondattal, egy rövidke szóval, egy picinyke valamivel, ami kifejezi, mit is akar.... A céltábla közepén is csupán egy picinyke pont a cél maga, de az felér egy háborúnyi győzelemmel...írónak lenni, tanítónak, utat mutatni...
Hoztál egy döntést valahol, valamikor, valakinek az akaratából, vagy a tiedből, vagy csak megfelelni vágyásból, vagy a mások álmát valóra váltandó... Benne vagy? A tied? Játszd végig! Mi lenne, ha...??? És ha nem vagy benne, ha nem a tied... még mindig dönthetsz másképpen, hogy úgy élj, ahogyan szeretnél, a azzá légy, aki mindig is lenni akartál! Csak egy nagyon fontos dolgot ne feledj el: pontosan meghatározni azt a célt, amit el akarsz érni! És persze az sem árt, ha van rajta egy dátum is...