Mit akarsz az élettől?

2015.01.03 09:01

Ez megint egy súlyos kérdés. Talán ilyenkor, január elején többen is elgondolkoznak ezen. Abban azonban nem vagyok biztos, hogy mindenki, aki feltette a kérdést, mer-e konkrétan és határozottan válaszolni rá. Van-e hozzá elég bátorsága? Pedig nem ártana…

Egy csendes sarokban leülni, átgondolni mindazt, amit szeretnél, netán leírni, hangosan kimondani… Sokszor említettem már, hogy a kimondott szónak ereje van. Mintha arra is kitértem volna már néhányszor, hogy a kimondott szót nem lehet visszavonni, nem lehet semmissé tenni… Ami egyszer elhangzott, az mindig ott lebeg a levegőben, ígéretként, örök mementóként, hogy kimondtál valamit. A kimondott szónak ereje van, teremtő ereje… Olyan jó lenne, ha az emberek ennek tudatában lennének, és nem dobálóznának könnyelműen a szavakkal. A kimondott szóval lehet mérhetetlen örömet okozni, de le lehet dobni vele a másikat a szenvedés mélységes poklába is. „Szeretlek!” – mondod a párodnak, s pár percen belül képes vagy apróságok miatt ordítani vele. Kimondtad a szót, amitől az egekig szárnyalt, a föld fölött járt egy röpke pillanatig, aztán a másik percben porig romboltad mindazt, amit ez a szép szó megtestesít. Bánjunk a szavakkal méltóságteljesen!

Szóval, ha eljutottál odáig, hogy találsz egy csendes sarkot, választhatod egy szoba magányát, a téli erdő csendjét, egy fürdőkád forró vizét. A lényeg, hogy egyedül légy, magadban, magaddal és merd kimondani az álmaidat, vágyaidat, merd megfogalmazni a céljaidat. A hangosan kimondott szó gondolatok sokaságát indítja el benned, s azokról a dolgokról, amelyekről eddig azt hitted, hogy csupán lázálmok, a fejedben újabb és újabb gondolatok jelennek meg, s ezek között – ha figyelsz rájuk eléggé − nagyon sok lesz olyan, amely ezeknek az álmoknak, vágyaknak, céloknak a megvalósulását fogja támogatni.

Merj nagyokat álmodni! Az álmok üzennek neked – sokszor írtam erről is. Az álmok mindig megmutatnak valamit: néha azt, merre indulj, néha azt, hogy nem jó úton jársz. Figyelni kell rájuk, mint a kósza gondolatokra.

Mit akarsz az élettől? Sorolni kezded, mert persze gondolataid, ötleteid, vágyaid vannak, ám azokat csak szlogen szinten emlegeted, általánosságban fogalmazod meg. Elképzelni már nem tudod, hogy milyen érzések kapcsolódnának hozzájuk. Milyen lenne, ha megkapnád, elérnéd? Hogyan változnál te meg? Megváltoznál-e egyáltalán? Hogyan élné meg a környezeted? Ezerféle kérdés kapcsolódik egy vágyott dologhoz is. Azt gondolom, most van itt az ideje annak, hogy keress egy csendes zugot, leülj, papírral, tollal a kezedben szedd szépen sorba a vágyaidat, céljaidat. Fogalmazd meg, írd le, aztán olvasd el minden nap többször is, hangosan, hogy ne csak a tudatod, hanem az a belső valami, amit tudatalattinak hívunk, az is magának érezze mindazt, amit Te akarsz.

Belőle, tőle, általa indul el a megvalósítás folyamata. Ne zárd ki mindenből…