Mit lát a férfi?

2015.12.03 21:51

Sokszor eszembe jutott már, hogy milyen lenne teljesen belehelyezkedni egy férfi személyiségébe, s az ő szemüvegén át szemlélni a világot. Erőlködtem, küszködtem, de nem ment. Naná! Mert máshogyan vagyok összerakva. Egész egyszerűen nőből vagyok, s lehetek én a világ legempatikusabb embere, akkor sem tudok egy férfi bőrébe bújni. Pláne a látásmódjába, a világ-észlelésébe… Így aztán arra hagyatkoztam, amit elmondtak nekem, amiről beszélgettünk.

– Láttad a fotókat? – kérdezte egyik ismerősöm, akivel ugyan a társkereső oldalon ismerkedtünk meg, de a „kedves ismerős” státuszon nem jutottunk tovább. Ez viszont lehetőséget teremtett arra, hogy hosszasan és őszintén beszélgethessünk a másik nemhez fűződő viszonyáról.

– Nem, nem láttam. Nem nézegetek női oldalakat – válaszoltam egyszerűen. Tudtam volna még folytatni, hogy miért is nem, de ő úgyis tudta.

– A helyzet az, sokszor azt hiszem, a csajok sem 101-esek. A fotók néha borzalmasak. Szerinted kinek kell egy nő, aki a macskáját ölelgetve mutogatja magát, az még hagyján, ha a kutyája a közelében van, de azt is ölelgeti, sőt az ágyában fekszik vele. Na, meg amit nagyon utálok, a sok virágos, mesterkélt fotó. Némelyek pózolnak, a hideg ráz tőle, mert ami jól áll egy modell alkatú lánynak az kissé visszásan mutat egy molettecske nőnél. A fehérneműs, magamutogatós fotóktól is készen vagyok. Aki kurvát keres, gondolom, az nem itt keresi. Persze, mi sem vagyunk szentek, van, aki striguláz… − itt egy pillanatra elhallgat.

– Mi jutott eszedbe? – kérdeztem. Gondoltam, hogy ezzel kapcsolatban egy sztori jutott eszébe. – Volt a haveri körben egy 39 éves srác, az idősebb csajokat szedte össze. A legtöbbnél célt is ért, aztán ocsmány SMS- BEN hozta a tudtukra, hogy éppen hányadikok voltak a sorban. Egy idő után nem bírtuk a hencegését, lenézte a nőket, kiutáltuk.

– Mi az, amiről azt gondolod, hogy a legtöbben keresitek?  

− Normális nő, lehet vele beszélgetni, nem jár a fellegekbe, tükörbe néz, mielőtt igényeket, elvárásokat fogalmaz meg, és nem az neki a legfontosabb, hogy van-e dr. a neved előtt vagy sincs, vagy, hogy milyen kocsival mentél a randira. Tudod, azt látom, hogy a nagy emancipáció mellett azért sokan erre utaznak. Ha nincs kocsid, nem vagy senki, ha nem viszed őket menő helyre, nem vagy senki. A baj ott kezdődik, hogy ezt a 20-30 éves csajok közötti elvárást a 40-50-esek is átveszik. Persze, kivételek mindig vannak.

– Hogyan jellemeznéd a „normális nőt”?

– Bolond vagy! Miket kérdezel, ha tudnám, elmondanám. De én is csak azt tudom, amit – szerintem a legtöbben −, hogy milyet nem akarok. Túl azon, hogy szőkét, barnát, soványat, bombázót vagy ducit, a legfontosabbak talán mégis a belső tulajdonságai lennének. Mondom, hogy talán, mert először azért mi is a külső alapján döntünk. Nekem például nagyon fontos a szeme. A szemek mindig beszédesek, ja és a hangja. Ha kellemes, akkor szívesen találkozom vele, ha nem, akkor inkább hagyjuk.

– A nők általános véleménye, hogy a férfiak hazudnak és csak „azt” akarják…

− Ha szép a nő, és nem kelleti magát sokáig, és megvan benne a hajlandóság, akkor persze, hogy azt akarjuk. Minden egészséges férfi azt akarja. De tudod, vannak tiszteletet parancsoló nők is. Nem kijelenti, hogy márpedig nem, hanem egész egyszerűen árad valami a lényéből, ami megálljt parancsol, ami bizsergeti az ember szívét, ami hajtja, hogy övé legyen. Ez olyan lovagiasan hangzik, de igaz. Nem mindenkire, az eléggé önző férfitípus ezt észre sem veszi, mert csak magával törődik. A hazugságok? Sokan csak aprócska csúsztatásnak vélik, hogy nem az igazi nevük van ott, vagy nem írják ki, hogy nősek vagy ilyesmi. Azért én azt gondolom, hogy nem általános. Mindenféle ember van…

– Szerinted, miért van ennyi egyedülálló férfi?

– Sok a törtető nő. Egy megkeseredett házasságból kilépve, szerintem a férfiak többsége nyugalmat akar. Értsd ezt úgy, hogy nem akar már hadakozni, nem akar küzdeni, nem akarja az igazát keresni, egyszerűen csak élni szeretne. Rám nagyon igaz, hosszú és kínlódós évek vannak mögöttem. A fiataloknál azt látom, hogy ugyanúgy kínlódnak, mint mi, idősebbek, csak náluk mások az okok. Manapság már nehezebben nősülnek… Kivárnak? Igazán azokat kellene erről megkérdezni, akik 30 és 40 között egyedül vannak, némelyik még nős sem volt.

– Hol kell a hibát keresni?

– No, ezen én is sokszor elgondolkoztam már. Bennünk, bennetek. De azt hiszem, elsősorban a társadalomban, az idealizált világban, az idióta szappanoperákban, amelyekről mindenki azt hiszi, hogy ez a valóság. Nem jön a herceg a fehér lovon, de még csak a fehér BMW-ből sem száll ki. Az internet sem kedvez a társas kapcsolatoknak, bármennyire is azt mondjuk, hogy kitágult a világ. Valóban, csak az emberek vesztek el belőle. Az alkalmazkodó képesség és a kompromisszum készség hiánya talán a legnagyobb gond. Tudod, aki hosszabb ideje egyedül él, megszokta, nehezebben adja fel. A nőknél is ez a baj. Én azért remélem, hogy találok olyat, akivel majd jól érzem magam.